logo

XXI Quintilis AD

Kereskedelmi kapcsolat Rómával

Skandinávia távol helyezkedett el a Római Birodalomtól, ezért közvetlen kapcsolat nem volt a két terület között, de Észak-Európa nem volt teljesen elszigetelt a kontinens többi részétől, ezért közvetett módon kapcsolatba került a birodalommal. Az írásos források hiánya miatt nehéz rekonstruálni a viszonyt, azonban a régészeti leletek segítséget nyújtanak ehhez. Alapvetően a kereskedőknek volt köszönhető a kapcsolat, a kevés rendelkezésre álló írásos forrás pedig többségében az ő elmondásaik alapján keletkezett.
A kereskedők az eszközök cseréjében és a technológia fejlesztésében fontos szerepet játszottak. Skandinávia déli részének volt elsősorban szerepe a kereskedelemben, ugyanis a Római Birodalom és Baltikum közti kereskedelmi útvonalak itt értek össze, erről több régészeti lelet is rendelkezésünkre áll. Közvetlen kereskedelme a birodalomnak azonban nem volt Skandináviával, a frízföldi és britanniai kereskedőkkel álltak kapcsolatban.

Földrajzi elhelyezkedése miatt a legkorábbi római leleteket (elsősorban edényeket) Dániában találták, és mennyiségüket tekintve is itt van a legtöbb. A Kr. u. 40-es évektől található itt lelet, elsősorban a Jylland-félszigeten és a legjelentősebb dán szigeteken (Fyn, Lolland, Mon, Jylland). Eloszlásuk korszakonként és területenként változatos, de számos tárgyi emlék maradt fenn erről a területről. A Svédországban és Norvégiában talált leletek mennyisége és keletkezésük ideje hasonló mintát mutat, de ebben a térségben a legkorábbi leletek jóval későbbiek, mint Dániában.
A Skandináv-félszigetre a Kr. u. 70-es évektől jellemzőek római tárgyi emlékek, de csak nagyon kis mennyiségben, továbbá a Kr. u. 160-210 közötti időszak leleteinek a datálása is nehéz, ezért nem lehet pontosan megállapítani a korszakból származó tárgyi emlékek pontos mennyiségét sem, fölrajzi elhelyezkedésük azonban megállapítható: Norvégiában az Ostfjord térségben, Svédországban pedig elsősorban Gotland, Scania, Vastergötland és Öland területén találhatóak. A kereskedelem egészen a Római Birodalom visszaszorulásáig, vagyis az 5. század elejéig fennmaradt. Ekkor ugyanis az utolsó római légiók is kivonultak a két terület közötti kapcsolatot biztosító Britanniából, és ezzel párhuzamosan az ottani hatalom is felaprózódott.

A Britanniával való kereskedelmi kapcsolat a Jylland-félszigettel tárgyi emlékek alapján egészen a 6. századig fennmaradt, de a rómaiak kiszorulásával a birodalommal való kapcsolat megszűnt. Ezután Róma túlzottan le volt kötve a germán támadásokkal, így a közvetítő kereskedelmet biztosító területekkel megszakadt a kapcsolat, ezért Skandinávia elszigetelődött.
Maguk a leletek többféle tárgyi emléket jelentenek. A legjelentősebbek közé a sírokból előkerült fegyverek, edények és egyéb ajándéktárgyak tartoznak, melyek kapcsolatba hozhatóak a rómaiakkal. További tárgyi emlékek közül megemlítendőek a római pénzérmék, melyekből meglehetősen sok, nagyjából 11000 darab maradt fenn.

A legelső első századi, de még a 3. századból is előkerültek többségében ezüst, kisebb mennyiségben arany érmék. Mennyiségük és eloszlásuk megmutatja a Skandináviára gyakorolt római hatás területi kiterjedtségét. Végül az egyéb tárgyi leletek, például a kézműves termékek, mint az üvegtárgyak, melyeket a skandinávok technológia hiányában nem tudtak elkészíteni, csak importálták a Római Birodalomból, s ez szintén a kereskedelem meglétére utal.
A rómaiak érdekében állt a kereskedelmi kapcsolatok fenntartása Skandináviával: nyersanyagokat importáltak, germán kereskedőket alkalmaztak, a törzsfők fiait taníttatták azért, hogy előmozdítsák a két terület közötti kapcsolatot, amivel akár szövetséget köthettek, melyhez politikai érdekeik is fűződhettek.



Elek Márk