logo

XXII Quintilis AD

A római-skandináv kapcsolatok egyéb aspektusai

Az esetleges szövetségeket figyelembe véve érdekes felvetés a római és skandináv katonai kapcsolatok kérdése. Bár az írásos forrásokból nem lehet erre következtetni, a régészeti leletek felvetik az ilyen jellegű kapcsolatok létezésének lehetőségét is. Ez a kapcsolat ugyanis abból állt volna, hogy a skandináv törzsek, illetve harcosok katonai szövetséget kötöttek az északabbra fekvő római provinciákkal. Ezt a felvetést Thomas Grane tíz síremlékre alapozza, melyekből arra következtet, hogy az első három évszázadban katonai és politikai kapcsolat lehetett a két terület között. Ezek a feltárások gazdag germánok sírjait tartalmazzák, és több római tárgyat is találtak bennük. Arany, ezüst tárgyakat, fibulákat, kardokat, és egyéb értékes római eredetű tárgyakat, amik jelenlétéből arra a következtetésre jut a szerző, hogy ajándékként kerülhettek Skandináviába, ami felveti a politikai kapcsolatok lehetőségét.
A római eredetű fegyverek, páncélok és pajzsok szintén ezt a feltételezést támasztják alá. Ezek nem feltétlenül gazdagok sírjaiból kerültek elő (mint például a 2. századi Broker lelet), hanem valószínű, hogy a Dél-Skandináviához közeli vidéken a római katonák kereskedelmi megállapodásokat is kötöttek helyi lakosokkal. Ebből Grane azt a következtetést vonja le, hogy a kis távolság miatt ilyenek Skandináviában is előfordulhattak, bár ez utóbbi állításra véleményem szerint nincs elég bizonyíték. A szerző ezekből az adatokból fenntartja a lehetőségét, hogy egyes skandináv törzsek politikai szövetséget kötöttek a rómaiakkal, vagyis foederati lehettek.

Feltételezhető továbbá a skandináv zsoldosok jelenléte a limesnél. Ezt a feltételezést germán eredetű edényekre alapozva magyarázza Grane, ugyanakkor elismeri, hogy nagyon keveset találtak ahhoz, hogy megalapozott teória legyen. Mindenesetre elképzelhető, hogy néhány harcos római szolgálatba állt a markomann háborúk után, majd ott maradtak római területen. Erre az általuk használt edényekből lehet következtetni. Ha ez a feltevés igaznak is bizonyul, valószínűleg nem nagyszámú harcosról beszélhetünk. Ezeken a kapcsolódási pontokon kívül érdekes kérdés még a kulturális kapcsolatok mértéke, amit a germán rúnaírás változásán keresztül is vizsgálat alá lehet venni. Ha a birodalom nem is, de a római kultúra hatása elérte Skandináviát.

A 4-6. század folyamán Közép-Európában, Britanniában és Skandináviában az idősebb, 24 betűből álló futharkot használták. Ezt Közép-Európában fokozatosan felváltotta a római abc. Skandináviában azonban csak a 9. század folyamán váltott át a 24 betűs futhark 16 betűssé, ami valószínűleg a kereszténység terjedésének a következménye volt, vagyis a betűket latin szöveg írására is elkezdték alkalmazni, esetleg az ekkoriban végbemenő nyelvi változások tették szükségessé az írás megváltoztatását. A kulturális hatások tehát igaz, hogy lassabban érték el Észak-Európát, mint a kontinens többi részét, de mégis elérték.

A római-skandináv kapcsolatok többsége a források hiánya miatt nem bizonyítható megfelelően. Ami bizonyos, hogy római tárgyak eljutottak Skandináviába, de a térség koránt sem állt olyan mértékű római hatás alatt, mint a birodalomhoz közelebb eső vidékek. A germán törzsek közül az északiakat érte a legkisebb római hatás.
Ugyanakkor teljes mértékben nem szigetelődött el Európa e távoli szeglete, a megtalált régészeti leletek ezt bizonyítják. Véleményem szerint számottevő hatást nem gyakorolt a Római Birodalom Skandináviára, de kétségtelenül hatással volt rá, mivel a birodalomtól szinte lehetetlen lett volna teljesen elszigetelődni.



Elek Márk