logo

XVII Novembris AD

Tanárok pályázatai

Az ókorban nem létezett állami, kötelező közoktatás, hanem a szülők vagyoni helyzetüknek megfelelően vagy tanárt szerződtettek gyerekük mellé, vagy beíratták egy vállalkozói vagy alapítványi formában működő iskolába. Ifjabb Plinius arról is ír, hogy nem látványosságok vagy gladiátori viadalok szponzorálásával akart könnyű népszerűséget elérni, hanem alapítványt tett szegény, de tehetséges gyerekek iskoláztatására. Arról, hogy hogyan is működött egy ilyen alapítványi iskola, a milétoszi Eudémosz Kr. e. 200 körül tett alapítványának feliratából alkothatunk képet:

„Azért, hogy döntéseik alapján megfelelően kezeljék a rendelkezésre álló pénzalapot, Eudémosz a megállapodás során meghatározott időközönként átutalja az egy évre felajánlott pénzösszeget a kincstárnokoknak, a kincstárnokok pedig azonnal átadják azt az államkassza választott kezelőinek, s ők nyissanak egy állami számlát az Eudémosz által a szabad gyerekek nevelésére adományozott összeg címmel, jegyezzék fel rá és őrizzék meg ezt a pénzt, de át kell adniuk azt az őutánuk választott pénzkezelőknek, hogy a népgyűlés határozhasson a jövőben általuk befizetett jövedelmekről. Ha mégsem adják át azt a pénzt, ami a számlán áll, büntetésül fizessék meg a népnek az összeg kétszeresét.
Az állami jövedelmekről mérleget készítő adófelügyelők különítsenek el minden évben, az egyenlegben háromszáz sztatért a pénzalap leendő jövedelmének fejében, és utalják át minden hónapban a kincstárnokok kiadásaira az esedékes összeget. Ha pedig nem különítik el az összeget az előírtak szerint, fizessenek ötszáz sztatér büntetést, amelyet Hermésznek és a Múzsáknak szenteljenek.
Akik testnevelést vagy írást akarnak tanítani, iratkozzanak fel a jövő évre beiktatott gyermekfelügyelőknél, minden évben van feliratkozás Artemiszión havának közepétől huszadikáig, a felügyelők pedig függesszék ki a neveket Antiokhosz oszlopcsarnokára. Nyolc nappal az említett hónap lejárta után, miután összegyűlt a népgyűlés, helyezzenek a színpadra egy háromlábú edényt és egy füstölőt, legyenek ott a papok közül a gyerekek tornacsarnokában tisztelt Versenyek Hermészének papja és a Múzsák papja, a szentély hírnöke, azok, akiket kézfelemeléssel megválasztottak és be akarják tölteni a gyermekfelügyelő tisztét, és amíg él, maga Eudémosz is, azután pedig Eudémosz leszármazottai közül a legidősebb, s ő mutassa be a tömjénnel a füstáldozatot Hermész, a Múzsák és a Múzsákat vezető Apollón tiszteletére, a szentély hírnöke pedig imádkozzék a népgyűlés résztvevőiért, hogy aki szavaz a testneveléstanárokra és az írástanárokra, azokra szavazzon, akiket a gyerekek tanítására a legalkalmasabbnak talál, és semmiféle becsvágy ne befolyásolja az igazságosság ellenében döntését, és aki az igazság szerint dönt, annak jól menjen a sora, de aki nem, annak éppen ellenkezően. Ezután pedig a gyermekfelügyelők adják át a tanács írnokának a felírt neveket, ő pedig vezesse elő őket egyenként. A bejövőket eskessék meg egyenként a papok és a szentély hírnöke. A testneveléstanárok esküje pedig így hangozzék:
Esküszöm Hermészre, hogy a milétosziak közül senkit sem beszéltem rá, hogy énrám szavazzon, és mást sem bíztam meg vele, hogy érdekemben propagandát folytasson, és átok terhe alatt kijelentem, hogy az igazul esküvőnek jól menjen a sora, a hamisan esküvőnek pedig éppen ellenkezően. Az írástanárok ugyanezt az esküt tegyék le, de Apollónra és a Múzsákra esküdjenek. A megjelentek közül szavazzanak meg kézfelemeléssel és nevezzenek ki négy testneveléstanárt és négy írástanárt.
A testneveléstanárok bére a határozat értelmében havonta és személyenként harminc drakhma, az írástanároké pedig havonta és személyenként negyven drakhma... Azért, hogy a bért mindegyikük rendszeresen megkapja, a kincstárnokok a meghatározott összeget minden hónap első napján adják át a testneveléstanároknak és az írástanároknak. Ha valamelyikük mégsem adja át, fizessen büntetésként ötszáz sztatért, amelyet Hermésznek és a Múzsáknak szentelnek, ebből hajtsák be a testneveléstanárok és írástanárok számára kifizetendő bért a piacfelügyelőkre vonatkozó törvénynek megfelelően. A költségvetés által e célra elkülönített alapot senki, semmilyen formában ne használja föl más célra. Ha azonban valaki javaslatot tesz vagy előterjeszt vagy szavazásra bocsátja, hogy vagy más célra fordítsák, vagy a javasoltnál alacsonyabb összeget állapítsanak meg, azt, aki ezek közül valamit elkövet, sújtsák ötszáz sztatér bírsággal, amelyet Hermésznek és a Múzsáknak szentelnek."

Amint a feliratból is kitűnt, egy jobb állásért folytatott harcban meg nem engedett eszközöket is bevethettek a jelentkezők. A pályázó lelki állapotát kiválóan jellemzi Lukianosz egy másik írása:

„Féltékenyen figyeled vetélytársaidat - tegyük fel, hogy mások is pályáznak ugyanarra, amire te -, s úgy érzed, minden szavad félresikerült. Félsz és reménykedsz, beszéd közben le nem veszed a szemedet az arcáról, ha valamit helytelenít, a vesztedet érzed, ha viszont nyájas mosollyal hallgat, ujjong a lelked, és reményeid élednek. Nyilván sok ellenséged akad, aki veled szemben mást támogat. Ezek mindnyájan titokban, mintegy leshelyről lövöldözik rád nyilaikat. Azután gondold csak el, milyen fonák helyzet az, amikor egy hosszú szakállú és ősz hajú embert kikérdeznek, tud-e valami használható dolgot, s egyesek úgy vélik, hogy igen, mások pedig, hogy nem. Közben van egy időszak, mikor szimatolni kezdenek egész korábbi életed után...
Az is gyanús azonban, ha mindenki egyöntetűen dicsér, mert azt gondolják, hogy megvesztegetted őket. Sok mindenben szerencsésnek kell tehát lenned, és tökéletesen gáncstalannak, mert csak így maradhatsz felül a versenyben." Ha ezek az ezernyolcszáz éves sorok túlságosan is ismerősnek tűnnek a mai, pályázatokra épülő világban, már meg sem lepődik az olvasó, hogy az állást elnyert ifjú alaposan csalódik a fizetésében, amit munkaadója így indokol meg: „Egyébként is illő, hogy ti, tudósok fölötte álljatok az anyagiaknak."



Németh György


Forrás: Németh György - Szponzorok a görög-római világban