logo

XXIX Martius AD

Az ünnepi játékok (Ludi publici).

Eleinte szoros kapcsolatban állottak a vallással és az ünnepélyes istentisztelet kiegészítő részeiként szerepeltek; a köztársaság vége felé azonban ezek a játékok már teljesen elveszítették vallási jelentőségüket és leghathatósabb eszközeivé váltak a népszerűség-hajhászásnak.

A hagyomány szerint Romulus rendezte az első futó-versenyeket Mars és a Neptunusszal azonosított Consus tiszteletére (Equiria, Consualia). De ezenkívül nagyon régen szokásban voltak az ú. n. fogadalmi játékok is (ludi votivi) például valamely háború szerencsés bevégzése érdekében. Ezek idővel oly sokszor ismétlődtek, hogy lassan állandó játékokká (ludi stati, annui, solemnes, ordinarii) fejlődtek, melyeket évről-évre növekedő fénnyel tartottak meg. így a játékok és ünnepnapok száma annyira megszaporodott, hogy Kr. u. 354-ben már 175 napot foglaltak le.

Kezdetben a consulok, később majdnem kizárólag az aedilisek, Augustus óta a praetorok rendezték a játékokat és pedig bizonyos összeg erejéig államköltségen. Például a legnagyobb ünnep a ludi Romani vagy Magni (szeptember 4-12-ig Juppiter, Juno és Minerva tiszteletére) rendezője Kr. u. 51-ben már 220.000 koronát kapott, de ezen kiutalványozott összeg kétszeresénél is többet kellett ráfizetnie a sajátjából, mert a közönség igényei évről-évre fokozódtak.

Idővel a hely után, ahol ezek az ünnepi játékok lezajlottak, háromféle játékot különböztettek meg:
a) ludi Circenses,
b) ludi gladiatorii és
c) ludi scenici.

A ludi Circenses a római Circus Maximusban folytak le, mely a Palatínus és Aventinus közti völgyben már ősidők óta a nyilvános játékok színtere volt. A nézőhelyek elkülönítése Livius (I. 35.) szerint még a Tarquiniusok korában történt. Ugyancsak Livius (VIII. 20.) állítja, hogy Kr. e. 329-ben épült a Circus Maximus nyugati végén az ú. n. oppidum és benne a carceres, vagyis a fallal bekerített rekeszek, kocsiszínek és istállók, ahonnan a versenyző fogatok kiindultak. Mikor azután a nézőteret is kőből kezdték építeni, a carcerest is díszesebben készítették és 12 kapuval látták el, középen a circusi menet (pompa) bevonulására egy nagyobb bejárattal. A nézőtér kőépülete Caesar korában még csak egy emeletes volt, a felsőbb üléssorokat fából rótták össze. A császárok azonban fokozatosan az egészet kőből építették úgy, hogy a kereken 600 m hosszú és 160 m széles circus ülőhelyein körülbelül 200.000 ember fért el.

romaikor_kep



A hosszúkás négyszögű épület homokos területe, az ú. n. arena volt a versenyek, főleg az itt szokásos kocsi és lóversenyek színtere. A 80 m széles arena közepén egy szobrokkal, kis kápolnákkal, oltárokkal és obeliscusokkal díszített alacsony fal (spina) húzódott, melynek mindkét végén 3-3 kúpalakú oszlop szolgáit célpontul (méta). Ezek közelében volt fölállítva az a fordulásokat jelző két emelvény, amelyek egyikén (a carceres felőlin vagyis a nyugatin), kő-delfinek megfordításával, a másikán pedig tojásalakú kövek lesüllyesztésével adták tudtára a közönségnek a fordulatok számát. Ugyanis az lett a győztes, aki a hét kerülő után elsőnek ért a kiinduló ponthoz.
De figyeljünk csak, már kezdődik a verseny. Feltárul az oppidum legdíszesebb kapuja, a porta pompae és bevonul rajta az ünnepi menet (pompa circensis). Elül a nap hőse, a játék rendezője (curator ludorum), a triumphator ragyogó díszöltözetében. Viharos éljenzés és taps köszönti, mely még fokozódik, mikor feláll az első négy négyesfogat (quadrigae) a fehér zsinórhoz (alba linea, start).

A gyönyörű állatok türelmetlenül rágják zablájukat, hiszen közülük nem egy a híres olimpiai győztes paripák ivadéka. Az a négy hófehér mén bizonyosan Thessalia mezőin pillantotta meg a napvilágot ... A közönség izgatottan latolgatja a verseny esélyeit és az egyik a fehér (albata), a második a piros (russata), a harmadik a zöld (prasina), a negyedik a kék (veneta) ruhás (dresszes) kocsis (auriga, agitator) lovaira fogad és teszi föl pénzét... Közben a főrendező is felér páholyába (podium) és miután körülhordozta büszke tekintetét az óriási közönség sorain, lehajítja fehér kendőjét (mappa) az arénára és ezzel jelt ad a verseny megkezdésére ...

Leeresztik a két oszlophoz kötött fehér zsinórt és a pompás mének a kilőtt nyíl sebességével pattannak el helyükről könnyű terhükkel, a kétkerekű kis versenykocsival, melyben derekára csavart gyepükkel áll az erőskezű kocsis. Porfelleg kél a nyomukban és lélegzetét visszafojtva lesi mindenki, hogyan kerülik meg a legveszedelmesebb pontot, a spina végét...

romaikor_kep



Már harmadszor repülnek el a méták mellett és még semmi baj... De a hatodik fordulónál egyszerre mindenki feláll a helyén, mert íme az egyik kocsis, mindent kockáztatva, nekihajt a másik tengelyének, nem tudja máskép biztosítani a maga részére a győzelmet...

Kalaplengetve, kendőt lobogtatva üdvözli a lelkes közönség a vakmerő kocsist, aki a hetedik forduló után boldogan veszi át a pálmaágat, koszorút, a pénzt és a sok ajándékot. És mialatt halálra sebzett ellenfelét sietve távolítják el a szolgák az összetört kocsi maradványaival együtt a porta funebris-en, a diadalmas auriga büszkén vágtat ki a porta triumphalis boltíve alatt...

Közben már feláll a négyesfogatok második csoportja, melynek agitátorain feltűnik az arany (aurea) és bibor (purpurea) dressz is... Sietni kell, hiszen napestig meg 20, esetleg 25 futamot (missus) is le kell bonyolítani! A kocsiversenyek remek leírását olvashatjuk Sophokles «Elektrá»jában és Lewis Wallace «Ben-Hur» c. regényének II. köt. 117. s köv. lapjain.

Mikor még nem volt amphitheatrum, itt a circusban zajlottak le a gladiatori küzdelmek, állatviadalok, tengeri csaták (naumachia) és a ludi gymnici is, t. i. a futás (cursus), ugrás (saltus), birkózás (lucta), discus-dobás és öklözés (pugilatio), melyeket összefoglalólag quinquertium-nak neveztek.



Fehér Adorján

Forrás: részletek: Fehér Adorján Római régiségek c. munkájából