logo

I December AD

Gyermekkori szórakozások

Minden életkornak megvoltak a jellemző szórakozásai. A római gyermek életének javarészét ugyanúgy a játék töltötte ki, mint a maiakét. Játszott mindennel, ami a keze ügyébe akadt, utánozta a felnőttek életmódját. Érdekes módon a felnőttek sohasem akadtak fenn azon, ha a gyermekek játékból őket imitálták, viszont illetlen dolognak, sőt esztelenségnek tartották, ha érett ember adta fejét gyermekes szórakozásokra.

Jellegzetes római játék volt a páros-páratlan (ludere par impar), amelynek lényegét az tette, hogy ki kellett találni, vajon a játszótárs páros vagy páratlan számú kavicsot, golyócskát stb. tart csukott kezében. (Hasonló játékot, a snóblit, ma is játszanak egyes helyeken a felnőttek is – pénzre.)
A kisebb gyermekek nemre való tekintet nélkül homokoztak, házacskát építettek, kockáztak, dióval vagy mogyoróval golyóztak. Nagy kedvvel hajtották a karikákat is (orbis, trochus), amelyekre sokszor csillogó díszeket vagy csengettyűket akasztottak.

A fiúk egyik kedvelt játékszere volt a pörgettyű (turbo), egy csúcsos végű fadarab, melyet kezükkel sodortak meg úgy, hogy sokáig pörögjön. Mindig nagy mulatságot jelentett a kocsikázás. Készítettek nagyobb, két- vagy négykerekű kocsikat is, melyek elé kutyát, kecskét, sőt törpelovat fogtak a kamaszodó gyerekek, máskor saját maguk, vagy rabszolgafiúcskák húzták azokat nagy ricsaj közepette. Valóságos kocsiversenyeket is rendeztek a „nagy” cirkuszi kocsiversenyek mintájára.

romaikor_kep



A kislányok szívesen babáztak Rómában is. Az ásatások folyamán sokszor kerültek elő az emberi testet elnagyoltan ábrázoló primitív agyag babácskák, melyek között művészi szépséggel megmunkált, végtagokkal rendelkező babák is akadnak, úgyhogy már öltöztetni is lehetett őket (pupa, németül Puppe).

Jellemző volt a gyermekjátékokra - miként a felnőttek szórakozásaira is - a társas jelleg. „Hogyha beszél a gyerek már és tud járni, hasonló játszótársak után vágyik . .” írja Horatius, (Kárpáty Csilla ford.).

Együtt labdáztak, golyóztak, egymás nyakában ülve futóversenyeket rendeztek, a fiúk botokkal katonásdit játszottak. Játszottak szembekötősdit is, melyben a bekötözött szemű játszótárs igyekezett elfogni az őt csúfondárosan ingerlő és botokkal piszkáló többieket, hogy azok kerüljelek helyette a kör közepére. „Rézlégy kergetés” volt ennek a játéknak a neve.

Lehetne még sorolni a sok eredeti római vagy görögöktől átvett társas gyermekjátékot, amelyek többségéhez hasonlókat a mai gyerekek is szívesen játszanak. Pl. a „fej vagy írás”-t (capita aut ntivia) pénzdarabokkal.


Forrás:
Terényi József: Az antik Róma Napjai
Tankönyvkiadó - Budapest