logo

V December AD

Pantomimus

A műveltebbek között a legkedveltebb színházi szórakozás a császárkor színpadának harmadik műfaja volt, a pantomimus (a mai pantomim). Ezt a műfajt Rómában a provinciákból származó Pylades és Bathyllus vitte diadalra. Az eredeti római pantomimus-t kezdetben csak egy színész játszotta, aki a darab valamennyi szerepét egyedül adta elő. Produkciója rendkívüli táncosi és egyúttal kiváló színészi képességeket követelt, hiszen táncával és némajátékával kellett mindent érzékeltetnie. Pillanatok alatt öltözött át, amikor a darabban másik szerepére került a sor, de emiatt az előadásban nem lehetett zökkenő

romaikor_kep



Egy kiváló művész, mint a Nero korabeli Paris, soha nem követett el hibát. Nem is követhetett, mert az igényes közönség azonnal kifejezte volna nemtetszését, sőt félbe is szakította volna az előadást. Hogy ilyen teljesítményre legyenek képesek, a pantomimus-ok nem hagyatkozhattak pusztán a tehetségükre vagy a felkészültségükre. Valóságos aszkéta életet kellett élniük, s akár a mai kiváló sportemberek, ők is szigorú diétával, torna- és táncgyakorlatokkal igyekeztek testük ruganyosságát és hajlékonyságát megtartani, aminek különösen a női szerepek eljátszásában látták hasznát.

Később egy-egy előadáson nőtt a pantomimus-ok és mellékszereplők száma, nők is kaptak szerepeket, és kialakult az ókori balett, amely mintegy előfutára volt a modern balettnek. Az ókori balettek rendszerint mitológiai tárgyat dolgoztak fel, az előadás alapjául meglévő költői művek vagy ilyenekből megírt szövegkönyvek szolgáltak. Kedvenc téma volt Dido és Aeneas szerelme, az istennőknek a mitológiából ismert szépségversenye, Orpheus története stb.

Pylades újításaként az antik balettelőadást halkan zümmögő kórusének, fuvolaszó, majd egész zenekar kísérte sípokkal, lanttal, citerával. Az ütemet a táncosok talpára erősített összeverődő fémlapok, esetleg csengettyűk adták.



Forrás:
Terényi József: Az antik Róma Napjai
Tankönyvkiadó - Budapest