logo

XII December AD

Társasjátékok

A sportjellegű játékokon kívül többféle más társasjátékkal is szórakoztak a fiatalok és felnőttek. Egyik legáltalánosabb volt a kockajáték (alea). Ehhez a kockákat (talus, tessem), csontból vagy kőből készítették. A talusnak csak négy lapján voltak számok: 1, 3, 4 és 6. A 2 és 5 szám hiányzott, a kocka ugyanis két lapján domború volt, és így nem tudott ezeken megállni.

Négy ilyen kockát ráztak meg egy pohárban, és egy táblára szórták. Az volt a legjobb dobás, ha mind a négy kocka fölül különböző számokat mutatott. Ezt a dobást Venus-ról, a játékosokat pártfogoló istennőről „venus”-nak nevezték. (A mulatozásokat dirigáló rex bibendi is az lett; aki „venus”-t dobott.) A legrosszabb dobásnak a „canis”-t (kutya) tekintették, amikor minden lap
1-est mutatott.

A tessera hatlapos kocka volt, minden lapján egy számmal 1-től 6-ig. A kockázás nagy népszerűségnek örvendett az ilyenfajta szórakozást kedvelő rómaiak között. Később, részben mert nagy összegű tétekben szerencsejátékot űztek vele, részben vallásos okokból - mert a mítoszok szerint az istenek nem szeretik és büntetéssel sújtják a túl szerencsés embert –, egy időben tiltották a törvények, és csak a Saturnus isten tiszteletére rendezett ünnepségek alkalmával lehetett kockázni.

romaikor_kep



A császárság idején a játék ismét széltében–hosszában elterjedt, maga Claudius császár is szenvedélyesen űzte. Kirívó példaként tesz említést Horatius (Sat. II, 7, 15-19.) egy Volanerius nevű hírhedt társaságbeli alakról, aki még akkor sem tudott lemondani kockaszenvedélyéről, amikor a köszvény miatt már kezeit sem tudta mozgatni és napidíjat fizetett valakinek, hogy helyette szedje fel és dobja a kockákat.

Az ún. deszkajátékokat is szívesen játszották: Ilyenkor mezőkre osztott négyzeteket és köveket használtak, mint mi a malomhoz vagy a dámához. Kevés tudomásunk szerint ennél a játéknál, a cél az volt, hogy meghatározott játékszabályok szerint körülzárják vagy elvegyék az ellenfél köveit.

Játszottak egyfajta ostromjátékot is (ludus latrunculorum). Itt feltehetőleg két csapat küzdött a deszkán, a „rablók” (latrunculus rablócska) és az őket üldöző reguláris hadsereg. Az egyes kövek katonát, vezért, ostromgépet stb. jelentettek, amelyek harcoltak egymással. Érdekes, hogy ebben a játékban volt egy figyelmeztető felszólítás: „Cave regir, azaz „Vigyázz a királyra”, amely lényegében a sakkjáték „Sakk!” bemondásának felel meg.

Végül megemlíthetjük, hogy egyesek odahaza szívesen játszottak bábszínházat is, olyan fafigurákkal, amelyeket zsinórokon rángattak, mint a későbbi időkben a marionett bábukat. Ezt minden bizonnyal a görögök honosították meg Itáliában. Általánosan nem terjedt el, mert az ilyenféle játszadozást – különösen a fiataloknál – az elpuhultság jelének vették.


Forrás:
Terényi József: Az antik Róma Napjai
Tankönyvkiadó - Budapest