logo

XII December AD

Dobókocka (kübosz, tessara)

Julius Caesar híres mondását Suetonius idézi (Az isteni Julius 32: lacta alea est). A ma is ismert dobókocka először Egyiptomban jelent meg, s az egyes oldalak számértékeinek összege (1-6; 2-5; 3-4) éppúgy hetet adott, mint a mai kockáknál. Az egyes oldalak latin neve: 1 unió, 2 binio, 3 trinion. 4 quaternio, 5 quinion, 6 senio. Ismerünk olyan etruszk dobókockát, amelyre nem pontok, hanem az egyes oldalak etruszk neve van fölírva (1 = thu, 2 = zal, 3 = ci, 4 = sa, 5 = mach, 6 = hutli).

A görög és római ásatások során ezrével kerültek elő a dobókockák. Legnagyobb részük csontból volt, de találtak agyagból, üvegből, rézből, bronzból, ezüstből, aranyból és hegyi kristályból készült kockákat is. Ismerünk guggoló emberke alakú fémkockákat is. Egyes csontkockákat belülről kifúrtak, és kis ólomdarabkát helyeztek el a hatos oldala alatt. Az így preparált kockákkal persze könnyű volt nyerni.

A kockázás több híres ókori politikus szenvedélyévé vált. Suetonius szerint (Claudius 33.) Claudius császár, aki történészből vált uralkodóvá, nemcsak szenvedélyesen kockázott (aleam studiosissime lusit), hanem könyvet is írt a kockajáték művészetéről. Nemcsak palotájában, hanem még utazás közben is játszott; a kocsija belsejébe úgy erősítették oda a játéktáblát, hogy zavartalanul játszhasson. Nero, az őrült császár hatalmas vagyonokat tett föl a kockára. Suetonius (Nero 30.) azt írja, hogy ha Nero kockázott, pontonként négyszázezer sestertius volt a tét.

A szatírákat író Iuvenalis szerint a kockázás valóságos népbetegség lett Rómában, pedig az év nagy részében korlátozták ezt a szerencsejátékot, és csak decemberben, a Saturnalia ünnepén adtak szabad utat neki (1. szatíra 87-93. sor):

Volt-e akármikor is burjánzóbb, mint ma, a vétek?
Volt-e a fösvénység zsebe tágabb, s jobban a kocka láza mikor tombolt? Ma a játszók asztala mellett már nem is erszény kell, de a pénzesláda is ott áll Látnád itt a csatát, melyben pénztáros a fegyverhordó! S egyszerűen nem tébolyodott-e, ki elver ezreket, ám vacogó szolgájának nem ad inget?
(Muraközy Gyula fordítása)

A szülők szenvedélye a gyerekekre is könnyen átragadt (Juvenalis 14. szatíra 4—5 sor):

Hogyha a kárhozatos kockán vidul apja, gyerekként már játszik fia, s ily fegyvert ráz kis poharában.
(Muraközy Gyula fordítása)

A kockajátékok legfontosabb forrásai Pollux Név-magyarázatai (9. könyv 95-96), Eusztathiosz, Odüsszeia-magyarázatok (1397,15-28), Suetonius: A hellének játékairól (1). A Ki dob többet? forrása Pollux Névmagyarázatai (7. könyv 206; 9. könyv 95; 110 és 117). Pollux szerint a pleisztobolindát (Ki dob többet?) éppúgy játszották kockával, mint asztragalos-szal.


Forrás: Német György: Ókori játékok