logo

XXVII Novembris AD

Következtetések .

A bizánci politika és adminisztráció nemcsak az ingyenes gabonaosztással, évről évre bővülő szociális juttatásokkal és intézményrendszerrel kívánta megakadályozni, vagy legalábbis csökkenteni a lakosság kétharmadát kitevő plebejusi réteg nyomorát, elégedetlenségét. Jól alkalmazta a „panem et circenses" gyakorlatát, nem kímélte az anyagiakat, hogy népszerű, nagy tömegeket vonzó versenyeket, előadásokat rendezzen. Megteremtette a szervezeti formát, lehetőséget biztosított a szereplőknek, és szemet hunyt a durva, trágár (de a nézőközönségnek tetsző) megnyilvánulások fölött.
A hatóságok nem elégedtek meg a „felülről szervezett" cirkuszi játékokkal, színi előadásokkal. Nem csak eltűrték, támogatták is a vásári komédiázást, a spontán fellépő utcai akrobatákat, bűvészeket, állatidomárokat. A hatalmas város piacterein, parkjaiban, széles sugárútjain hol itt, hol ott tűntek fel a csepűrágók, táncosok, zenészek, napról napra megismételve produkcióikat, de mindig szórakoztatva közönségüket.

Ellentétben a római kereszténység területeivel, Bizáncban nem jött létre a vallásos dráma, nem készültek passiójátékok. Az ortodox liturgia nem fogadta be a templomi hangszeres muzsikát (noha számtalan, kiváló orgonát készítettek), vokális zenéjük komor, fenséges hangzású. Konstantinápolyban elképzelhetetlen volt a nyugati középkori templomokban vagy templom körüli területeken (gyakran a temetőkben) rendezett táncmulatság.
A Kelet-Római Birodalom népeit nem jellemezte a korabeli nyugat-európaiak mérhetetlen tánc-szeretete. Az ének, a tánc és hangszeres muzsika az egyházi szférától jól elkülönítve, kizárólag a világi szórakoztatást szolgálta. Tudatosan használták a (nem csekély) társadalmi és gazdasági feszültségek csökkentésére, oldására. Talán ennek tudható be, hogy Bizáncban intézményesített, jól szervezett, sokoldalú szórakoztatóipar jött létre.



Józsa László