logo

XXVII Novembris AD

A tömegszórakoztatás szervezeteinek kialakulása

Az uralkodó és adminisztrációja mindenben a régi fővároshoz hasonlóvá akarták tenni a 4. század első felében felavatott Konstantinápolyt. Bréhier (2003) ekképpen vezeti be egyik fejezetét: „Az Új Róma nem hasonlított volna teljesen a Régihez, ha az annona-osztáshoz (így nevezték az ingyenes gabona ellátást) nem kapcsolódtak volna a cirkuszi játékokNagy Konsztantin 325-ben (még az új főváros felavatása előtt) megtiltotta, hogy bűnözőket gladiátorságra ítéljenek, és beszüntetett mindenféle gladiátor-viadalt. Más szórakoztatási formákat és helyszíneket kellett kitalálni és létrehozni.

A római Colosseum párjaként I. Theodosziosz uralkodása idején (379395) készült el a Hippodrom, az ókor (és talán mindmáig, Európa) legnagyobb stadionja, amelynek (legszerényebb becslések szerint) 370 m hosszú , 60 m széles küzdőterét U alakban fogta körül a nézőtér (Tompos és mtsai 1978). Negyven sorban emelkedtek a márvány ülőhelyek, amelyeken egyesek szerint 40 000, mások szerint 60 000 néző foglalhatott helyet . Ismerünk olyan adatot is, amely szerint a Hippodrom 450 m hosszú, 130 m széles, befogadó képessége 100 000 néző. Több rekonstrukcióját ismerjük, valamennyin impozáns, remekbe készült építmény, sok-sok szobor díszítéssel.
A Daphné palota (a császári család és szolgáik magánlakhelye) építészetileg összeköttetésben állt a Hippodrommal. A pompás aréna látványosságát emelte a bejáratánál felállított, az Egyiptomból elszállított 45 m magas obeliszk, amelynek alsó részére a négy égtáj felé néző, páholyában elnöklő császárt és kíséretét faragták ki, alattuk napóra mutatta az időt.

Az aréna másik végében mintegy ellenpontként Theodosziosz emlékoszlopa állt. A diadaloszlopok napjainkban is láthatók Isztambulban, de a Hippodrom helyén már csak gondozott parkot találni. A hatalmas, füves küzdőterű stadion szolgált a sportversenyek, ünnepi rendezvények, színházi előadások, diadalmenetek, császári megjelenések, népgyűlések színhelyéül, de sok ezer néző előtt ott csonkítottak meg, vagy fejeztek le hat uralkodót is (II. Jusztiniánosz, III. Tiberiosz, Philipposz, II. Anasztásziosz stb.).
A 6. században pedig a Hippodromban tört ki az ötvenezer életet követelő Nika-lázadás. A híres aréna több mint ezer esztendőn át szolgálta a sportot és szórakoztatást, és még a török invázió előtt pár esztendővel is megtelt a nézőtér.

Valószínűleg a 4-5. században adták át a császári Nagy Palotán belül elhelyezkedő (a Hippodromnál kisebb befogadó képességű és küzdőterű) Tzükanisztériont, amelyről a 10. századi követ, Liudprand részletesen beszámol (a püspök Zucanistrium néven emlegeti). A Tzükanisztérionban udvari lovasjátékok, párviadalok és elsősorban labdajátékok zajlottak. A palota komplexumban található (kisebb) arénába is szabad bejárásuk volt a polgároknak. Anna Komnéné, a 11. században élt herceg asszony Alexiász című történeti művében megemlíti, hogy apja, (Alexiosz Komnénosz császár) egy lovas párviadalom szenvedett térdsérülést, amelynek következményeit egész életén át viselte (Józsa 2003).

Az új fővároson kívül a Birodalom több százezres lakosú, nagyvárosaiban (Alexandria, Karthágó stb.) szintén működtek (állami költségen létrehozott) hippodromok, melyek tevékenysége és „műsora" hasonló volt a konstantinápolyiéhoz, ugyanakkor ezekről jóval kevesebb írásos emlék maradt fenn. Kréta, Szíria, Palesztina, Egyiptom, Kis-Ázsia városaiban a stadionok és színházak középületnek számítottak, fenntartásukról a város gondoskodott.

A konstantinápolyi aréna használatba vételével egy időben római mintára megalakultak a cirkuszi „pártok" (démoszok), amelyeknek taglétszáma pár ezerre tehető, és amelyek több tízezres szimpatizánsaikkal jókora politikai erőt is képviseltek. Kezdetben négy démosz (a vöröseké, zöldeké, fehéreké és kékeké) alakult, később a vörösek a zöldekbe, a fehérek a kékekbe olvadtak be. A démoszok eredetileg sportegyletek, versenyszervezők voltak, a 7. századtól polgári és katonai funkciót is elláttak, Hérakleiosz császár idejétől (610-641) pedig az uralkodói parádék állandó szereplőivé váltak.

A cirkuszi pártok (az államkincstár támogatásával) tartották fent a stadion „háttér-intézményeit": az istállókat, gyakorló pályákat, „tornatermeket", vadállat-ketreceket stb. Nagy létszámú személyzetet foglalkoztattak. A fizetett versenyzőkön kívül lovászok, lóápolók, mesterek, orvosok, állatorvosok, énekesek, színészek, költők, zenészek, bohócok, artisták, táncosok és tánctanárok, szervezők stb. tartoztak az állományukba, összesen több száz főnek nyújtottak megélhetést (Rambaud 1870).
Néhány alkalmazottat és azok beosztását név szerint ismerjük. A 6. század első harmadában a zöldek cirkuszi állatainak gondozója Akakiosz (Theodóra, a későbbi császárné apja), táncmesterük pedig Asztériosz volt. A démoszokat, illetve a Hippodrom attrakcióit, valamint egyéb (nem az arénához kötött) látványosságokat és szórakoztató műsorokat külön kincstár a hadi, lovassági, egészségügyivel stb. egyenértékű és rangú - szekrétion finanszírozta. A közép-bizánci korszakban (8-11. század) sok ezer aranysolidusra rúgtak a költségek.



Józsa László