logo

XXX Novembris AD

Római italok

Ha összegezni kívánjuk a római „itallapot”, meglehetősen széles választékét találjuk a szomjoltóknak. Sokféle italt, és annak állapotát, elkészítését őrzik a latin kifejezések:


alica: tönkölybúza, vagy más gabona és víz erjesztett itala.
Amolyan sörféle. Volt olyan változata is, amihez almát használtak. A szegényebb népréteg itala volt. Annak a városrésznek, ahol ez készült, a nyilvánosházak asszonyait „Alicariae”-nek nevezték


apsinthium: vermut.
Egy gyógynövény (Artemisia, üröm) neve is, a legközönségesebb, alkoholos tinctúrától a római „unicumig” terjedhetett a sora. A mai napig igen kedvelt, elég csak a Martinire, vagy a Garrone fajtáira gondolni. Ez a növény adja a róla elnevezett zöld keserű likőrnek, az abszintnak az alapízét. Vinum Marrubii, Scillites, Absinthiates, Myrtitesnek is nevezték. Kifejezetten gyógyászati célra használták. A Marrubii a köhögésekre, az emésztésre és a erősítésre volt használatos, az Absinthiates és a Myrtites, amelyek nagyjából megfelelnek a modern Vermuthnak és Martininek, mint általános betegségeket elűző szert alkalmazták, amely számos betegséget gyógyított.


aqua mulsum: vizes mulsum, a mézes bor higított változata.


aqua: víz.
Az Urbs lakói kezdetben csak fürdésre használták, esetleg főznek vele. A mocsaras területeken ugyanis nem volt ivóvíz minőségű a víz többsége. Ezért terjedt el a bor fogyasztása. A római vízvezetékek azonban megoldották ezt a problémát, és bőségesen ellátták a várost jó minőségű és ízű ivóvízzel. Ennek ellenére csak a szükség viszi rá a római férfit, hogy igya.


caelia, celea: sör. Hispán típusú volt.


camum, sabaia: sör. Dalmát típusú volt.


cerevisia, cervesa, courmi, corma: germán típusú sör.
Észak-Európa legismertebb itala volt, Rómával a kelták ismertették meg, a cervisia gall típusú sör volt. Mezopotámiában komolyan büntették a sör (shikaru) hamisítását, és többféle fajtáját készítették, szerették az egyiptomiak, de a görögök és a rómaiak körében már kevésbé népszerű.
Arisztophanész szerint: „sötét, lazító és hashajtó”Ismerték Rómában is, de az arisztokrácia közönséges italnak tartotta. Iulianus Apostata, aki versbe foglalta a bor erényeit, a sört kecskeszagúnak tartotta. Mégis fontos volt a hadsereg számára, általában menetelés közben, frissen készítették a táborhelyeken.


conditum paradoxum: az Apiciusnál szereplő recept a mi forralt borunk őse.
A borhoz mézet, feketeborsot, babért, datolyát, pisztáciát, sáfrányt raktak, felforralták, hűtötték, újra forralták és hosszú ideig érlelték. Hasonló volt a mulsumhoz, csak még fűszerezték is.
defrutum: a felére befőzött must


deuterion, v. secundarium: másodmust, amelyet a taposás útján nyernek.


dodra: szeszes ital, amelyben Ausonius szerint volt víz, méz, bor, kenyér, bors, füvek, olaj és só.


flores: borvirág.
A gyenge borok felszínén keletkezik, gombákból álló hártya. A magyarban pimpónak is nevezték.


granum paradisi: hasonló a conditumhoz, csak a fűszerezése más: szegfűszeg, méz, gyömbér, fahéj ízesíti.


hippocras: Gyógyszerként használt ital. Összetevői: bor, borostyán, bors, mandula, pézsma, szilva, gyömbér, fahéj, szegfűszeg és többféle virág. Igen népszerű volt Pélinius és Apicius szerint is.


lac:
Tejet nem nagyon ittak, főként sajtok és sütemények készítéséhez használták. Inkább a gyerekek itala volt. Nemcsak a tehén tejét fogyasztották. Legjobbnak tartották a tevetejet, de a kecske és birkatejet is jobbnak vélték a tehéntejnél. Ha megnézzük a tehéntej tulajdonságait, igazuk is volt. Tudták, hogy csecsemőknek hígítatlan tehéntejet sose adhatnak, ló- és szamártejet is isznak, de kozmetikai célra is használják.


lora, vagy vinum operarium: 3–4 alkalommal préselt bor, ez már a törkölyből készült.
Talán ebből ered a lőre szavunk. Olcsó és alig iható nedű, inkább gyümölcslé, mint bor. A rabszolgák itták leginkább.


melca: kecske vagy birkatejből készült joghurt.
A nyári forróságban üdítő italként szolgált.


mulsum: aperitifként felszolgált mézes bor volt, az első lefejtett mustból állították elő.
Columella szerint tizennégy liter friss musthoz öt kiló kitűnő minőségű, kakukkfűillatú mézet kevertek, egy hónapig gipsszel zárt cserépedényekben erjesztették, azután a mustot leszűrték, és ami maradt, azt egy másik edényben megfüstölték.
Az idősebb Plinius ismeri egy másik változatát is, eszerint öt rész száraz musthoz egy rész mézet és egy pohárka sót kevernek, majd azt forrásig hevítik. Néha az édes íz további fokozására édes gyümölcsöket, például a fügét vagy a datolyát is adtak hozzá. Varro mezőgazdasági kézikönyvében egy Appius Claudius arról panaszkodik, hogy fiatal korában csak vendégeit tudta mulsummal kínálni, ő maga kénytelen volt beérni a közönséges borral.
A borok abban az időben keserűbbek és savanyúbbak voltak, mert a szőlőfajták cukortartalma kisebb volt. A mulsum egy édes üdítő ital, amelynek az alkoholtartalma meglehetősen csekély. Reggelinél és az előételeknél tálalták. Martialis leírja, hogy a falernumiból attikai mézzel készült mulsum alkalmas lenne az Olymposon az istenek italának.


mustum: must.
Közvetlenül a préselés utáni szőlőlé. Frissen fogyasztották.


nive: hó, ették magában és ízesítve.
Ez volt a sörbet őse, és feltehetően ez adott ihletet a méltán híres olasz fagylalt megszületéséhez is.


passum: édes mazsolaszőlőből készült bor, a mai tokaji borok őse.
A recept Karthágóból került Rómába, Mago mezőgazdasági művéből idézi Columaella (12.39.1.) is. Ugyancsak passumnak neveztek egy krétai édes, fehér desszertbort, amely a Kr. u. I–IV. században volt népszerű, gyakran orvosságként is ajánlották.


posca: bor, ecet, víz, fűszer keverékéből áll.
Rosszabb minőségű borból, néha ecetből készült, fűszerekkel ízesítették. A szegényebb rétegek itala volt. Utazók körében volt igazán népszerű, vízzel keverve üdítőitalt nyertek belőle. Több császár, így Hadrianus is ezt fogyasztotta, hogy a katonái előtt bizonyítsa bajtársiasságát. A hadvezér és katonái közötti clientéla ugyanúgy létezett, mint a polgári életben, és több hadvezérről is feljegyezték, hogy ugyanazt ette és itta, mint katonái. Azt tartják, ezt itta Jézus a kereszten (Márk 15:36), s ha figyelembe vesszük, hogy a rómaiak frissítőnek használták, talán nem kegyetlenségből itatták Krisztussal. Elkészítése: 1 rész bor (ecet) pohár méz, 1 kanál koriander és 4 pohár víz. Főzd fel, hűtsd le, szórd meg korianderrel és tálald.


protopon, vinum primarium: előmust, amely taposás nélkül folyik ki a fürtökből
sapa: a harmadára vagy negyedére befőzött must.


vina conditiva: műbor. Ennek készítésével a fondorlatos (callidus), becstelen (perfidus), hazug (mendax), rosszindulatú (malignus) görögöket vádolták. Ha a kószi borra gondolunk, közel jártak az igazsághoz.


vinum ardens: meggyújtható bor.
Magas alkoholtartalmú bor lehetett, de nehezen elképzelhető, hogy létezett ilyen, ugyanis a bor lepárlásának tudománya a XII. századig nem volt ismert, és csak ezzel a módszerrel lehetett elég magas alkoholtartalmú a bor, hogy égjen.


vinum crucium: Lucilius szerint olyan rossz volt, hogy még a rabszolga is inkább a keresztre feszíttette magát, mintsem ivott volna belőle. Talán ez a magyar „rabvallató” és „bicskanyitogató”, illetve a mai „guggolós” minősítés eredete.


vinum Diachytum: A vinum dulce-hoz hasonló, de a szőlő hosszabb ideig aszalták.
A bort úgy írták le, mint „szeszélyesebb”, mint a vinum dulce.


vinum dulce: Egy édes bor, amelyet szárított szőlőből készítenek, és aszalás után préseltek.
A mai francia vin doux közvetlen elődje.


vinum gustaticium: Egy olyan összefoglaló név, amely az aperitif borokat jelöli, amelyeket étkezés előtt bőséggel ittak.
Olyan borféle volt, amelyhez mézet adtak. Feltehetően a mulsum, a granum paradisi és a conditum is ehhez a csoporthoz tartozott.


vinum pendulum: a nyúlós bor.
Sokáig seprűn tartott, gyenge, savszegény fehér bor, ami megromlott.


vinum Praeliganeum: A rendes betakarítás előtti gyengébb minőségű, vagy és félig érett gyümölcsből készült.
Talán az almaborok és hasonló italok előállításához is használták.


vinum putridum: a záptojás szagú bor akkor keletkezik, ha az élesztő a mustban lévő szulfátot kénhidrogénné alakítja. Borkén adagolásával javítható.


vinum rosatum: Rózsaszirmokkal három hónapon át érlelt bor.
Amikor ezt a bort itták, még mézet adtak hozzá.


vinum vapidum: a poshadt bor


zythus: egyiptomi sörfajta.
Diodorus Siculus szerint erősségében a borhoz hasonlított.



T. Horváth Ágnes