logo

XVI December AD

Gyógyfürdők.

Voltak, akik a tél elől menekültek enyhébb éghajlat alá, Luna (a mai Spezia) védett öblébe vagy főképpen Dél-Itáliába, Veliába, Salernumba s mindenekfelett Tarentum csodálatosan langyos vidékére.

Aztán ott voltak a betegek. Bizonyos forrásvizek s bizonyos klímák gyógyító hatását már az ókori orvosok is ismerték. Aszklépiosz (Aesculapius) isten híres gyógyforrásai körül a görögországi Epidauroszban nemcsak nagyszerű templomok, hanem nagyszabású szanatóriumok is várták a betegeket.
A római birodalomban is egész sorát ismerték a gyógyforrásoknak, amelyeket százával kerestek fel a betegek, s amelyek kivétel nélkül még ma is használatban vannak. A leghíresebbek voltak: Aquae Helvetiorum (Baden, Zürich mellett), Aquae Aureliae (Baden-Baden), Aquae Mattiacae (Wiesbaden), Aquae Sextiae (Aix), s egyebeket mellőzve, a britanniai Aquae Sulis (Bath), ahol tekintélyes számú emlék tanúskodik a római korbeli élénk fürdőéletről.

Ugyancsak sok római emlék bizonyítja Ad Mediám (Mehádia-Herkulesfürdő) hőforrásainak népszerűségét s látogatottságát is. Híres ókori orvosok, mint Caelius Aurelianus és Celsus, sok betegséget csupán klimatikus kúrával gyógyítottak. Egyebek közt különösen tüdőbetegségeknél javallják a légváltozást és a klimatikus gyógyító helyek látogatását. Ma részben Olaszországba küldik a tüdőbetegeket, részben Egyiptomba, részben fenyvesek közé.

Az ókori orvosok tengeri utazásra, Egyiptomba és ugyancsak fenyvesek közé küldték betegeiket, és rendszerint előírták nekik a tejkúrát. Galenus főképpen Stabiaet ajánlja, amelynek kitűnő levegője és a mellette emelkedő Mons Lactarius pompás teje szinte biztos orvossága a kezdődő tüdővésznek. Természetesen csak az olyan betegek számára, akik meg tudták fizetni a magaslati gyógyhelyeket és a méregdrága híres orvosokat.



.