logo

IX December AD

Tunica.

A rómaiak az enyhe időjárásnak megfelelően nem testhez simuló, hanem bő ruhát viseltek. Az a ruhadarab amely mind az előkelő, mind a szegény polgár állandóan hordoz az a tunica volt, esetleg még bőrből készült ágyékkötőt is felvett a tunica alá.
De a tunicából is lehetett következtetni arra, hogy ki viseli. Nem csupán az anyag finomságán látszott meg milyen anyagi viszonyok közt él gazdája, hanem a színe is elárulta. A tunica általában fehér volt és csak a senatori rendűek viselhették nyaki részről lefelé húzódó széles bíbor sávval.

A lovagrendi férfiak tunicáját két párhuzamos keskeny bíborsáv díszítette. Ezt a rangot feltüntető sávot vagy beleszőtték az anyagba, vagy csak egyszerűen rávarrták az anyagra. A diadalmenetet tartó hadvezér tunica palmata-ba volt öltözve, azaz arany pálmaágakkal díszített fehér tunicába öltözött.

A tunica kényelmes, ujj és nyak nélküli, ingszerű ruhadarab volt, csak később készítették rövidebb-hosszabb ujjakkal, de ez már szinte az elpuhulás látszatát kelltette a rómaiakban. Az egyformára szabott hát és mell részt oldalt és a vállon összevarták, a fej részére nyílást hagytak, úgy hogy bele kellett bújni, és a fejen át húzni a testre. A tunicát rendszerint gyapjúból vagy lenvászonból készítették. A fázós emberek télen akár négyet is magukra öltöttek. A tunica nem lazán borult a testre, derékban ővvel kötötték át olyformán, hogy elől elfedje a térdet, hátul pedig a térdhajlásig ért.

romaikor_kep



A római munkás, a kézműves és a katona nem viselt fehér színű ruhát, mert az könnyen beszennyeződött. Éppen ezért sötétebb színű barna vagy szürke anyagból készített tunicát hordtak, főként munka közben. A katonák tunicája rövidebb volt, a térdig érő ruhadarab gátolta volna őket a menetelés közben.
A férfiaknak lábszárközépig vagy térdig ért, a nőknek viszont a bokájáig (tunica talaris). A férfiak csak lakodalmakon viselték ezt a hosszú tunicát. A rabszolgák öltözéke a szürke vagy színes tunicával be is fejeződött.

Utazáskor mindenki tunicát öltött magára de a fehéret csak a kedvezőbb anyagi helyzetben élő rómaiak vettek fel. Ha az utasember a fagyos időjárás ellen védekezni kényszerült az északi vidékeken lévő katonákat utánozva – galliai szokást követve – bő, térdig érő bőrnadrágot hordott a tunica alatt, tehát egyfajta bőrből szabott alsónadrágot.

A tunica általában fehér volt, s csak a senatori rendűek viselhették nyaki résztől lefelé húzódó széles bíbor sávval. A lovagrendi férfiak tunicáját két párhuzamos keskeny bíborsáv díszítette. Ezt a rangot feltüntető sávot vagy beleszőtték az anyagba, vagy csak egyszerűen rávarrták. A tunica kényelmes, ujj és nyak nélküli, ingszerű ruhadarab volt, csak később készítették rövidebb-hosszabb ujjakkal, de ez már szinte az elpuhulás látszatát keltette a rómaiakban.

Az egyformára szabott hát- és mellrészt oldalt és a vállon összevarrták, a fej részére nyílást hagytak, úgy hogy bele kellett bújni, s a fejen át húzni a testre. A tunicát rendszerint gyapjúból vagy lenvászonból készítették. A fázós emberek télen nem egyet, hanem négyet is öltöttek magukra.
A tunica nem lazán borult a testre, derékban övvel kötötték át, olyanformán, hogy elől elfedje a térdet, hátul viszont térdhajlásig érjen. (Ebben is lehetett egyéni ízlést követni: Gaius Iulius Caesar, a későbbi nagy államférfi- hadvezér ifjú korában azzal keltett feltűnést Rómában, hogy lazán kötötte meg tunicája övét és a ruhadarab mélyen térde alá ért. Nem csupán a maradibb rómaiak csóválták rosszalóan a fejűket, ha Caesar öltözködéséről esett szó, hanem - ami rosszabb - a dictator, L. Sulla is kifogásolta az ifjú ember öltözködését.)

A római munkás, a kézműves és a katona nem viselt fehér színű ruhát, mert az könnyen beszennyeződött. Éppen ezért sötétebb színű, barna vagy szürke anyagból készített tunicákat hordtak, főként munka közben. A katonák tunicája rövidebb volt, a térdig érő ruhadarab gátolta volna őket menetelés közben.
Utazáskor mindenki tunicát oltott magára, de fehéret csak a kedvezőbb anyagi helyzetben élő rómaiak vettek fel. Ha az utasember a fagyos időjárás ellen védekezni kényszerült, az északi vidékeken élő katonákat utánozva - galliai szokást követve - bő, térdig érő bőrnadrágot hordott a tunica alatt, tehát egyfajta bőrből szabott alsónadrágot.


Forrás:
Ürögdi György: Hogyan utaztak a régi Rómaiak? Panoráma 1979 ISBN 963 137 5