logo

X December AD

Szépségápolás és testkultúra a római korban.

A római kori test- és szépségápolás, testkultúra vizsgálata többfajta forrás alapján végezhető. Elsősorban hozzávetőlegesen sok és sokrétű vonatkozó írott forrással számolhatunk, amelyek alapján körvonalazódik a római kor emberének igénye az ápolt és kívánatos és esztétikus testre, valamint az ezzel kapcsolatos elvárások sokasága. Az ezekből nyerhető információk összehasonlíthatók a képi és régészeti források nyújtotta ismeretekkel. Az írott források köre változatos. Elkülöníthetjük közöttük a közvetlen és közvetett forrásként értékelhető helyeket.

Előbbiek „nevelő” célzatú irodalmi alkotások, amelyek kifejezetten test- és szépségápolásra vonatkozó tanácsokat adnak és/vagy elvárásokat közvetítenek nők és férfiak felé. Ezekben részletes leírásokat találunk testápolási szokásokról, az egyes testtájakon alkalmazható és alkalmazandó kozmetikumokról, azok használatának és elkészítésének menetéről, alkotóelemeikről, ezek beszerzési helyéről és hatékonyságáról, a felvitelükhöz alkalmazott tárgyakról stb. Ezek száma jóval kisebb, mint a közvetett forrásoké.
A kategória legjobb példái Ovodius Medicamina Faciei Feminae c. befejezetlen munkája illetőleg az Ars Amatoria egyes helyei. Közvetlen forrás ezeken kívül Plinius Naturalis Históriájának az illatszerek, kozmetikai termékek előállítását és kereskedelmét taglaló fejezete.

Ugyanennek a munkának növényeket és ásványi anyagokat bemutató fejezetei már közvetett forrásnak minősülnek, hiszen nem kifejezett céljuk a korabeli testápolás kultúrájának bemutatása, viszont az egyes növényi és állati eredetű anyagok leírásakor az auktor sosem hagyja el - amennyiben van - azok gyógyászatban vagy testápolásban hasznos alkalmazási területeinek ismertetését. Ide sorolható továbbá a korszak orvosi szakirodalma is, amely ugyan célirányosan nem érinti a szépségápolás területét, ugyanakkor egyes, a címben megfogalmazott felhasználási körben és az orvoslásban is alkalmazott tárgytípus leírásával azok elkülönítésében nyújt segítséget.
A közvetett írott források legnagyobb része olyan irodalmi alkotás, amelyben az író egy-egy alak személyiségjegyeinek minél árnyaltabb megfestése végett említi meg, többek között, testápolási rítusok (túlzott) alkalmazását, vagy azok elmaradását, gyakran jelleme negatív - ritkán pozitív - vonásainak hangsúlyozása érdekében (lásd például Petronius Satyriconját, Martialis epigrammáit vagy Plautus komédiáit). Vagy filozófiai, raetorikai értekezések, amelyekben az ünnepelt vagy kárhoztatott testápolási szokások egy társadalom erkölcsi állapotának tüneteiként bukkannak fel (Seneca Epistolae, Tertullianus munkái) vagy ritkább esetben egyszerű tárgyleírás (Martialis Apophoreta).

Az auktoradatokból szerzett információmennyiség kiegészíthető a régészeti - epigráfiai, képi valamint tárgyi - forrásanyag vizsgálatával. A feliratos emlékanyag főként a testápolás nyilvános helyeit rögzíti (borbélyok, fürdők) valamint az ebben hivatásszerűen részt vállalók megnevezését tartalmazza.
A képi források köre rendkívül változatos; sírkövek reliefjei, falfestmények, kisplasztikák, mozaikok a testápolás során használt tárgyakat, azok alkalmazásának mikéntjét jeleníthetik meg, mindezek összevethetők a tárgyi emlékanyag repertoárjával. Ezekről a következő fejezetben részletesen szó lesz.

Mindezek alapján a korszak testápolási szokásai viszonylagos részletességgel felvázolhatók. Ugyanakkor számolnunk kell a források egyoldalúságával, területi, társadalmi és időbeli korlátozottságával. Alábbiakban ismertetem az írott és képi források alapján kibontakozó arc- és testápolási szokásokat, felvázolom az illatszerek készítésére és kereskedelmére vonatkozó ismeretanyagot, megkísérlem a korabeli női és férfi szépségideál rekonstruálását, valamint kitérek az egyes testápolási szokások korabeli, személyenként és koronként eltérő megítélésére.


Forrás: részletek Bózsa Anikó - A szépségápolás tárgyi emlékanyaga Pannonia Magyarországra eső részén c. Doktori Disszertációból