logo

XVIII September AD

A római vallásosság sajátos jellemzői

A római vallás lényegét és ennek fogalmát a („törődést”), szeretetteljes és egyben aggályos foglalkozást jelentő igéből a religere szóból származtatják. A rómaiakra jellemző vallásos elképzelés a következő volt: az istenek és emberek közt üzleti viszony állt fenn, az ember figyelmesen törődik az isten akaratával, az istenek ennek fejében teljesítik óhajait, amiért az ember megint viszontszolgáltatásra van kötelezve. Az itáliai vallásban hosszabb ideig tart, azaz időszak, amikor a természeti erőket nem öltöztetik még sem állati, sem emberi alakba, csak nevet adnak nekik.

Az isten fogalmára a latin nyelvnek két szava is van: a deus, (isten) szó és a numen, aminek szószerinti fordítása (bólintás, belegyezés). A numen arra a személytelen akaratra, hatalomra vonatkozik, amely beleavatkozik a dolgokba, mozgatja azokat, helyesli, vagy helyteleníti az emberek tetteit. Elképzeléseik szerint végtelen sok numen van, ezek még nem konkrét istenfogalmak.
Kisebb-nagyobb csoportjaikról lehet inkább beszélni: Lares, a patriarchális nagycsalád védelmezői, Penantes a lakóház védői, Geniusok egy nemzetség vagy nagycsalád gyarapodását, fennmaradását biztosították. A numenek emberfeletti hatalmak, akikre lehet hatni ajándékokkal, áldozatokkal és mágikus formulákkal.

A rómaiak és a görögök egy törzsből származtak. Természetes tehát, hogy a vallásos fogalmaik között is sok a közös elem de ugyanakkor sok az eltérés is. Isteneiket ember alakban képzeltek el. A római istenek inkább elvont erők és eszmék megszemélyesítői, kik hatalmukat állandóan kiterjesztik az emberekre. Ebből következtethetünk arra, hogy nem is ábrázolták isteneiket, nem voltak színes mítoszaik, nincs történetük, nincsenek egymással rokonságba. Vallásukat egy földműves nép vallásának tekinthetjük. Gondolkodásmódjukat a földműves élet, a ház, az udvar, a szántóföld határozta meg.

A rómaiak vallása nem egy homogén vallás, hanem több vallási elem összetételéből tevődik össze. Jellemzője a polidémonizmus, hitük szerint jó és rossz szellemek veszik körül az embert élete minden szakaszában és minden munkájában, ezeket meg kell nyerni, ki kell engesztelni az ember iránt. Ezért fontosabb a kultusz a rómaiak vallásában, mint a görögökében. A római kultusz szerint az embert már születésétől fogva szellemek veszik körül ők, segítik a világra, tanítják meg táplálkozni, sírni, járni, beszélni, ők vigyáznak rá.

A római vallásosság társadalmi jellege elsősorban a másik emberhez fűződő kapcsolatoknak tulajdonított fontosság világosan kifejeződik a pietas fogalmában. A piare (lecsillapítani, baljós jelet eltörölni) igével való kapcsolatai ellenére a pietas a rítusok aprólékos betartását de az emberi lények közötti természetes (vagyis a norma szerint rendezett) kapcsolatok tiszteletbenntartását is jelenti. Például egy fiú számára a pietas azt jelenti, hogy engedelmeskedik az apjának, az engedetlenség, pedig a természet rendjével ellenkező magatartás, a vétkesnek pedig, saját halálával kell lemosnia ezt a szörnyű tettet.


Forrás:
Istvánfi Szilárd László, III. évfolyam, Római Katolikus Hittudományi Főiskola, Gyulafehérvár