logo

XVI December AD

Eros – Amor - Cupido

Aphrodite fia Arestől. Szép szárnyas fiú, ki nyilaival szerelemre gyújtja mindenkinek szívét. Hatalma oly nagy, hogy senki sem állhat neki ellen, a legerősebbek és leghatalmasabbak sem. Heraklest épen úgy leigázta, mint az isteneket, a legfőbb istent Zeust és saját anyját sem véve ki. E nagy hatalmát festi Sophokles «Antigone» kardalában. A bölcsészek nézete szerint Eros volt a legelső isten, ki a Chaossal egyesülve létrehozta a világot.

Eros testvére Anteros (viszontszerelem), kit Aphrodite azért hozott világra, mert Erost gyöngének és levertnek látta. Anteros születése után Eros is megerősödött, de vidámsága mindig elhagyja, mihelyt távol kell lennie testvérétől. Más mondák szerint Anteros a megvetett szerelem bosszuló istene s ellenséges viszonyban áll Eros-szal.

Erost rendesen szárnyakkal, meztelenül ábrázolják, íjjal és nyilakkal. Szentelt virága a rózsa. Regéi közt legkedvesebb ama későbbi eredetű monda, mely Psychével (a személyesített emberi lélekkel) való szerelmét adja elő. Psyche e monda szerint halandó leány volt, legifjabb gyermeke egy királynak. Szépségének oly nagy híre kelt, hogy Aphrodite fölé helyezték, mi által ez istennő nagy haragját vonta magára. Bosszúvágyától sarkalva megparancsolta fiának, Erosnak, hogy nyilával gyújtsa Psyche szívét legyőzhetetlen szerelemre a föld legocsmányabb lénye iránt. De Eros nem teljesíti anyja parancsát; mert meglátva a gyönyörű halandó leányt, maga gyuladt iránta szerelemre. Ezalatt Psyche atyja parancsot kapott a delphii jóshelytől, hogy legifjabb leányát tegye ki egy puszta sziklára egy sárkány számára, kinek menyasszonyáúl van szánva.

Az atya gyászoló szívvel engedelmeskedett; de Psychét nem a sárkány vitte el a szikláról, hanem Eros ragadta el, enyhe szellőbe burkolva. Fényes palotában helyezte el, hol esténként meglátogatta, nem mutatva arcát s nem árulva el isteni mivoltát. Psyche egy ideig a legnagyobb boldogságban élt itt, míg végre testvérei, kik meglátogatták pompás palotájában, irigységből felizgatták kíváncsiságát s rábírták, hogy igyekezzék megtudni kedvese kilétét.
A legközelebbi éjjel Psyche égő lámpával az alvó Eros ágyához lopózott s megtekinti arcát. Elragadtatva szemlélte az isten bájos vonásait, midőn lámpájából egy forró olajcsepp Eros vállára hullt s felébreszti álmából. Ekkor keserű szemrehányásokat tett Psychének kíváncsisága és engedetlensége miatt s eltűnt szeme elől. Kedvese hiába várta vissza több éjen át, s végre kétségbeesetten keresésére indult. Bolyongása közben Aphrodite palotájába jutott.

Az istennő, régi ellensége, nem bocsátotta tovább, rabszolgaságban tartotta, nehéz és veszélyes munkákat bízott rá. Végre megparancsolta neki, hogy az alvilágba szálljon és Persephonétól hozzon el számára egy szépítő szerekkel tele szelencét. Psyche szerencsésen elvégzi a veszedelmes megbízást, de a napvilágra érve, ismét erőt vett rajta régi kíváncsisága és felnyitotta a szelence födelét s a kitóduló halálos párától ájultan összeroskadt. Ekkor Eros, ki látatlanul minden útján kísérte, megszánta szenvedő kedvesét, nyilával életre hozta s kiengesztelve iránta Aphrodite haragját, Zeustól halhatatlanságot eszközölt ki számára. Psyche fölvétetve az istennők közé, Eros neje lett s visszavonult vele az Olymposra. Eros ez időtől fogva nem szállt le többé a földre, s a tiszta szerelem helyett ezentúl csak Pothos (az érzéki vágy) maradt az emberek között.

Psyche jelképe a lepke. Többnyire lepkeszárnyakkal vagy kezében pillangót tartva ábrázolják.



Forrás: Görög-Római Mytologia Összeállította: Csiky Gergely Franklin-Társulat 1911