logo

XXVIII Novembris AD

Artemis - Diana

Zeus és Leto leánya, Apollo ikertestvére. Atyjától az örök szüzesség kegyét kérte magának s Venus ereje soha sem győzedelmeskedett rajta. A vadászat istennője volt, ki nymphái kíséretében bejárta az erdőket, de nem csak öldöste a vadakat, hanem fenntartásukról is gondoskodott. A vadászok részt szoktak neki juttatni zsákmányukból. Kitűnő nyilas lévén, mint testvére Apollo, szigorún megbüntette azokat, kik vétettek ellene. Legkiválóbb példája ennek Niobe esete. Testvérével együtt bosszút állt Tityus óriáson is, ki anyjukat bántalmazta. Oriont lelőtte nyilával, mert nympháinak egyikére merte szemeit emelni, kiktől szintén örök szüzességet kivánt.

Actaeont, ki megleste a fürdőben, szarvassá változtatta, úgy hogy saját ebei tépték szét. De másrészről meg is jutalmazta a tisztaság erényét, mint Hippolytosnál, kit mostoha anyja Phædra ártatlanul vádolt s kit Artemis Asklepios által feltámasztatott halottaiból s Egeria nympha társaságában Latiumba helyezett. Tiszteletének tehát két oldala volt; míg egyrészt mint bosszúálló istennőtől féltek, másrészt mint áldást adó, irgalmas istenséghez könyörögtek hozzá. Későbbi időben s különösen Rómában a gyermekágyas asszonyok is hozzá fordultak segítségért, mert a monda szerint kilenc napos korában már ő segített anyjának, midőn Apollót világra hozta. - Taurisban különös tiszteletben állt s itt emberáldozatokat is mutattak be oltárán; ezen alapszik a taurisi Iphigenia regéje. Valamint Apollóval a napisten, úgy egyesült a későbbi időben Dianával a hold istennőjének, Selene (Luna) alakja. Mint ilyenről költötték szerelmi kalandját Endymionnal, s így egyeztethető ki a látszólagos ellenmondás a szerelemtől való idegenkedése és e monda közt.

A szép Endymion Kariában a Latmos hegy barlangjában lakott, s Diana éjjelenkint elhagyta a hold ezüst szekerét, hogy a szeretett ifjúhoz lopózzék. Eros mély álmot bocsátott Endymionra és őriző kutyáira. Az istennő szerelmes tekintettel szemlélgette az alvó ifjút, ki ez álmaiban oly boldogságot élvezett, hogy Zeustól az örök álom kegyét kérte maga számára, mit Zeus az örök ifjúsággal egyetemben meg is adott neki.

Diana leghíresebb temploma Ephesusban volt, melyet a világ hét csodája közé számítottak. Ottani szobra fején fal koronát viselt, számos emlővel volt ellátva s öltönyén szimbolikus állatképek látszottak. Rendesen mint karcsú szüzet ábrázolják, vállán a tegezzel, kezében íjjal, mellette kutyával vagy szentelt állatával, a szarvassal. Ünnepei az Artemisiák voltak. Rómában Servius Tullius a latin szövetség védőjéül választotta s az Aventinuson berket és templomot szentelt tiszteletére.



Forrás: Görög-Római Mytologia Összeállította: Csiky Gergely Franklin-Társulat 1911