logo

XXVIII Novembris AD

Aphrodithe - Venus

A szépség, báj és szerelem istennője. Származásáról különböző regék szólnak; mit abból lehet megmagyarázni, hogy a különböző népvallások eredetileg különböző szerelemistennőket alkottak, kiknek vonásai végre egy alakban egyesültek. Homer szerint Zeus és Dione leánya volt; de híresebb a Hesiod-féle mythos, mely szerint a tenger habjaiból született. Mint ilyen viseli az Anadyomene nevet. A tenger hullámai először Kythera sziget felé vitték, majd Kypros szigetére, s innen származtak Kythereia és Kypris melléknevei. Aphrodite a női szépség legmagasabb eszménye, a mit kifejez az aranyalma regéje, melyet, mint a szépség díját, neki ítélt Paris.
Mint a szerelem istennője, képviselője a szerelem minden árnyalatának, a legmagasztosabb eszményi szerelemtől a legalsó érzéki vágyig. Ezek szerint különböző neveket is visel. Mint Urania az érzékiségen felülemelkedő, tiszta, eszményi szerelmet jelenti; ennek ellentéte a Pandemos melléknév, melyet mint az érzéki szerelem istennője nyert; s mint a kéjvágy istennője a rómaiaknál a Venus Vulgivaga, a tömeg Venusának nevét viselte. Nemcsak ő volt a szépség, báj és kellem eszménye, hanem ő ruházott fel más nőket is ez adományokkal, s ez értelemben a lacedæmoniaknál Morpho nevet viselt. Birtokában volt a szépség öve, s állandó kiséretéhez tartoztak a Charisok, Eros, Himeros és Pothos. Végre ő egyesíti örök frigyben a szerelmeseket, megáldotta nászukat s termékenynyé tette frigyöket (Venus Genitrix).

A legszebb istennő birása felett versenyre keltek az istenek, melynek Momus azon indítvánnyal vetett véget, hogy a legszebb istennő a legrútabb isten nejévé legyen. Így jutott Aphrodite Hephaestosnak, de hűtlenségéről a költők több regét beszéltek. Ares, a had istene, megnyerte szerelmét s a féltékeny Hephaestos egy ízben meg is fogta őket egy mesterséges hálóban s ebben mutatta be őket az Olymposon, az istenek nagy mulatságára.

Arestől szülte Harmoniát (Egyetértés) s Erost (Amor). Szép halandók iránt is szerelemre gyuladt. Így kegyével tüntette ki a trójai Anchisest, kitől Aeneast szülte. A szép Adonis iránt oly nagy szerelmet érzett, hogy Arest is féltékennyé tette, ki egy hatalmas vadkant küldött rá, mely halálosan megsebezte. Aphrodite e hírre hozzá sietett; útközben a tövisek felszaggatták lábát, melynek vére örökre pirosra festé a rózsát; de már későn érkezett, a haldokló Adonist nem mentheti meg; csak azt a kegyet eszközölhette ki Zeustól, hogy kedvese az év felét az alvilágban, felét az Olymposon tölthesse. Ennek emlékére ülték meg az Adonia ünnepét, melyen a nők siránkozva keseregtek a szép ifjú halála fölött.

Tulajdonképpeni ünnepei az Aphrodisiák voltak; azonkívül minden péntek neki volt szentelve (dies Veneris). Szentelt állatai a galamb, hattyú, veréb, fecske; szentelt növényei az alma, rózsa voltak, s azonkívül a myrtus, melynek lombjai közt elrejtőzött volt, midőn tenger habjaiból először szállt ki a földre.



Forrás: Görög-Római Mytologia Összeállította: Csiky Gergely Franklin-Társulat 1911