logo

I December AD

Az alvilág

Az alvilág, Hades (Orcus, Avernus) a görögök és rómaiak hite szerint azon hely, hová az elhunyt emberek árnyai jutnak. A régibb felfogás szerint a föld nyugati határán túl feküdt, hova Helios sugarai el nem értek. A későbbi hit a föld belsejébe helyezte, oly mélyen a föld kérge alatt, a mily magasan van ettől az égboltozat.

A föld színéről több bejárása volt, így a Tænaron hegyfoknál Lakoniában, az Avernus tónál Nápoly mellett. Ilyen volt Athén közelében az a hely is, hol Sophokles «Oedipus Kolonosban» című tragédiájában Oedipus az alvilágba száll, s mely Theseus kivételével senki előtt sem volt ismeretes. E bejárásokon át több hírneves hős látogatta meg az alvilágot, mint Herakles, Theseus, Peirithoos, Orpheus és Aeneas. Az alvilágot erős érckapu választja el a felvilágtól s ezen belül a Styx folyó következett, melyen Charon révész szállítja át bérért az elhunytak árnyait. Ezért szokás volt a halottak szájába kis pénzdarabot helyezni.

A Styxen csak az kelhetett át, kinek testét a földön eltemették, míg a temetetlenek árnyainak száz évig kellett a partokon bolyongani. Ezért a holtak illő eltemetése a legszentebb vallási kegyelet kötelessége volt a görögöknél, s elmulasztása a legnagyobb kegyetlenség a halottak iránt. E hit képezi alapját Sophokles «Antigone»-jának. A Styxxel a Kokytos (a panaszfolyam) egyesült, s a kettőnek összefolyása képezte az Acheron (jajgatás) tavát. E parton őrködött Kerberos (Cerberus), a háromfejű, sárkányfarkú pokoli eb, Typhon és Echidna fia, mely mindenkinek szabad utat engedett az alvilágba, de onnan senkit sem bocsátott ki. Csak keveseknek sikerült legyőzni éberségét; így Orpheusnak, az alvilágból visszatértében lantjának hangjaival altatta el dühét.

A megérkező árnyakat három bíró fogadta, Minos, Rhadamanthos és Aeakos. Minos ítélte meg, hogy a boldogság vagy büntetés helyére jussanak-e, s Rhadamanthos szabta rájuk a büntetést. Minostól jobbra volt az Elysium, a boldogok szigete, hol a jók és erényesek árnyai örök boldogságot élveztek; itt megszünt az alvilági homály is, mert az Elysiumban nap is, csillagok is voltak. A Lethe folyó vette körül, melynek vizéből a ki ivott, egészen elfeledte a földi életet.

Minostól balra volt Tartaros, körülötte a Pyriphlegeton (lángok folyója) hullámzott, melynek medrében víz helyett tűz ömlött. A Tartarosban szenvedték a gonosztevők a Rhadamanthostól rájuk szabott büntetéseket. Az Euriák kígyó korbácsokkal verték őket. Itt volt Tantalos, ki saját fiát adta ételül az isteneknek. Büntetése az volt, hogy a Tartarosban az Eridanos folyóban állt, melynek vize álláig ért, de lesüllyedt, midőn inni akart belőle; feje fölött gazdag gyümölcsös ágak csüggtek, de elhúzódtak tőle, valahányszor utánuk nyúlt kezével. Itt szenvedtek a többi híres gonosztevők: Sisyphos, ki sok rosszat követett el életében, kifecsegte az égiek terveit, bilincsre verte a hozzá küldött halált, úgy hogy egy ideig senki sem halt meg a földön. Halálos ágyán megtiltotta nejének, hogy eltemesse, az alvilág urát pedig arra kérte, engedje visszatérni a földre, hogy nejét e mulasztásért megbüntesse.
E csel által sikerült kijutnia az alvilágból s aztán még hosszú ideig élt a földön, míg Hermes erőszakkal visszavitte az alvilágba. Büntetése abból állt, hogy egy nehéz szirtdarabot kellett a meredek hegy oldalán felgurítania, mely az oromra érve, ismét visszagurult, s neki újra kellett kezdenie munkáját.

Ixion thessaliai király volt s égő széngödörbe dobta ipát, Deioneust. Mivel e bűnéért egy halandó sem merte kiengesztelni, Zeus végre megszánta, sőt az olympi lakomákon is helyet adott neki. De a hálátlan Ixion most Hera szerelme után törekedett. Zeus még ezt a bűnét is megbocsátotta és Nephelet teremté számára, Herához hasonló ködalakot, kivel a kentaurokat nemzi. De mivel Ixion fenhangon dicsekedett Hera szerelmével, Zeus végre elveszti türelmét s a Tartarosba taszítá a vakmerőt, hol büntetésül örökkön forgó kerékre kötötték.

Itt szenvedtek a Danaidák is, Danaos ötven leánya, kik férjeiket a nászéjszakán megölték. Büntetésül egy lyukas hordóba kellett vizet tölteniük, mi természetesen örök munkát kívánt. Egyedül Hypermnestrát nem érte büntetés, mert szerelemből megkímélte jegyese, Lynkeus életét, kivel aztán Argos trónjára lépett.


Forrás: Görög-Római Mytologia Összeállította: Csiky Gergely Franklin-Társulat 1911