logo

IX December AD

A Nymphák

A görögök képzelme az egész természetet élő lényekkel népesítette be, kik közép helyet foglalnak el az istenek és emberek között, s a természet szakadatlanul működő tevékenységének személyesítései. Ezek a nymphák, fiatal, gyöngéd, szép leányok, jóakarói az embereknek, kiknek javát hatáskörükhöz mért mód szerint mozdítják elő; az istenek közül leginkább azok kíséretéhez csatlakoznak, kiknek hatalma a természet életében nyilatkozik, majd Bacchust, majd Aphroditét kísérik, majd meg részt vesznek Artemis vadászataiban. Nem halhatatlanok ugyan, de állandó ifjúságban hosszú kort érnek el, Hesiod szerint nyolcszázezer évig élnek. Gyermekeik, kiket az emberektől szülnek, halandók, de az istenektől nyert gyermekeik számára halhatatlanságot is kaphatnak Zeustól. Különben a nymphák életét össze is kötötték lakóhelyeikkel; így a fák nymphái a fa kiszáradásával, a patakok nymphái a patak kiapadásával szintén elenyésztek.

A tengeri nymphákon kívül, kikről a tengeri istenek között lesz szó, előfordulnak:

1. Najadok, a patakok, források, folyók nymphái, kik mint a növénytenyészet előmozdítói különös tiszteletben álltak.

2. A Dryadok vagy Hamadryadok, a fák nymphái.

3. Az Oreadok, a hegyek, völgyek, hegyszakadékok nymphái. Ezek közül való volt Echo is, ki eleinte Hera kiséretéhez tartozott, de innen sok fecsegése miatt elüzetvén, az erdős hegyek közt bolyongott és szerelmes lett Kephissos folyamisten fiába, a szép Narkissosba. De nem talált viszontszerelmet s e fölötti bánatában úgy elepedt, hogy csak hangja maradt meg, mely most is felel a hegyek közt járó emberek szavára. Aphrodite azonban úgy állt boszút a hiú Narkissoson, hogy önmagába szeretteté, midőn vadászat közben a forrás fölé hajolva, ennek tükrében megpillantá saját képmását. Ez elérhetetlen szerelmi vágytól gyötörve, lassankint elpusztult s a róla nevezett virággá változott.

A nymphák közé tartoztak a Hesperidák is (a nyugat nymphái), Atlas és Hesperis leányai. Számukat többnyire háromra teszik. Ezek kertjében, a távoli nyugaton, őriztette Hera az arany almafát, melyet Gæától kapott menyegzői ajándékul. A Hesperidákon kívül Ladon sárkányt is, Typhon és Echidna fiát e fa őrizetére rendeli.

A Hesperidák szomszédságában, a legszélső nyugaton, az Éj honának határán laktak a Gorgók, az ókor legiszonyúbb rémalakjai. Három testvér volt, Stheno, Euryale és Medusa, Phorkys és Keto leányai. Kezdetben rendkívül szépek voltak, de az istenek büntetésül hiúságukért irtóztató rútsággá változtatták szépségüket; hajszálaik kígyók voltak, fejüket sárkánypikkely fedi, nagy, hegyes fogak meredeztek szájukból s fejükön szárnyak nőttek. A ki rájuk tekintett, rémületében kővé dermedt.
Testvéreik a Graeák voltak, szintén hárman, rút banyák, kik már vénen születtek, s közösen csak egy szemök és egy foguk volt. Ők őrizték az utat, mely a Gorgókhoz vezetett. Midőn Perseus Medusa fejéért indult, először a Græákat lepte meg álmukban, elrabolta tőlük az egy szemet és fogat, s csak oly föltétel alatt adta vissza, ha útba igazítják Medusa tanyája felé.


Forrás: Görög-Római Mytologia Összeállította: Csiky Gergely Franklin-Társulat 1911