logo

XXXI Martius AD

Jövendőmondók

Augures vagy auspices

Ezt a tekintélyes papi testületet a hagyomány szerint Romulus alapította. Számuk eleinte három, később hat volt. Nevük eredetileg madárjóst (avis + specio) jelentett, aki az érdekelt magistratus kíséretében kora reggel valamely emelkedett helyre ment, hogy kitudja az istenek akaratát. Itt görbe végű botjával (lituus) kijelölt az égen és megfelelően a földön is egy négyszögű területet (templum); ennek közepén felütötte deszka és vászonkerítéses sátorát, betakarta fejét és délnek fordulva várta a jeleket. Teljes nyugalom, derült ég és szélcsönd nélkül nem volt érvénye az auspiciumnak.


Signa ex avibus a tulajdonképeni madárjóslás (auspicium).

A madarakat két osztályba sorozták: oscines (holló, bagoly, harkály, kakas), melyek hangjukkal jelezték az istenek akaratát és alites (sas, ölyv stb.), melyeknek a röpülése volt jelentős. Idővel azonban nemcsak a madarak hangjából vagy röptéből, hanem más jelenségből is kiolvasták az augurok a jövendőt. Ilyen jelek voltak a signa ex coelo. Ezek között legfontosabbnak tekintették a mennydörgést (tonitrua), villámot (fulmina) és villogást (fulgura). Ha bal felől mutatkoztak, kedvező jelnek vették, a jobbról jövőt azonban kedvezőtlennek.
Ezenfelül jósoltak a szent csirkék evéséből (signa ex tripudiis), a négylábú állatok (például róka, nyúl, farkas, ló stb.) futásából, hangjából vagy a kígyók tovasiklásából (signa ex quadrupedibus), különös vagy elrettentő jelenségekből (signa ex diris), például valamely tárgy elejtéséből, tüsszentésből, valamely nyavalyatörős ember összeeséséből, a ritualis imában való megakadásból stb.
És mivel az augurok minden vallásos épület és pap fölszentelésénél jelen voltak, a népgyűléseket kedvező jeleik nélkül meg sem tarthatták; szóval minden fontosabb vállalatnál az ő szavuk döntött, ezért régebben igen nagy volt a politikai befolyásuk. Azonban Cicero idejében már tekintélyük nagyon aláhanyatlott és az auspiciumot nem tartották többé komoly szertartásnak.


Haruspices (áldozatvizsgálók)

Etruriából kerültek Rómába és jóslási tudományuk (etrusca disciplina) mindvégig az etruszkok kiváltsága maradt. Akkor kezdték őket különösen tisztelni, mikor a köztársaság vége felé teljesen megrendült a bizalom az auguriumok iránt. Azonban csak Claudius császár alatt tömörültek 60 tagú collegiummá, egy magister publicusszal az élükön.

A haruspexek teendője volt: a procuratio prodigiorum vagyis rendkívüli jelenségek (portenta, prodigia, ostenta, monstra) például csodavagy torzszülöttek világrajöttekor megkeresni az istenek kiengesztelésének módját; az ars fulguratoria, azaz a villámok eltemetése és kiengesztelése. A rómaiak ugyanis minden nevezetesebb villámsújtotta helyet megjelöltek. Itt a papok fölásták a földet és a tűzkövet, mint a villám jelképét az üregbe temették. A helyet köröskörül bekerítették, de fölül nyitva hagyták; ezért volt puteal (kútkerítés) a neve. De bidentalnak is hívták, mert a szertartás alatt egy kétéves (bidens) juhot szoktak feláldozni. Legfőbb kötelességük volt az extispiscina, vagyis a haruspexek nevüknek megfelelőleg áldozati állatok beléből, belső részeiből (a juhokból: a májból, tüdőből, szívből és epéből = exta, orum) jósolgattak. De a fölvilágosultság terjedésével a haruspexek tekintélye is elhomályosult és Cicero már így ír: «Cato mirari se aiebat, quod non rideret haruspex, haruspicem quum vidisset».


Fehér Adorján

Forrás: részletek: Fehér Adorján Római régiségek c. munkájából