logo

XXXI Martius AD

Az istentisztelet végrehajtói a papok (sacerdotes)

Rómában már teljesen szervezett papságot találunk. A papi állásokat részben kinevezés, részben pedig cooptatio, azaz választás útján töltötték be. A képesítés (qualificatio) föltételei: előkelő, később csak törvényes származás, kifogástalan élet, hibátlan, ép test és bizonyos életkor. (Eleinte legalább 50 év.) Az új pap hivatalba lépését inauguratio előzte meg, vagyis a főpap (pontifex maximus) a madár jósokkal (augures) együtt megkérdezte az istent, vájjon az új pap kedves-e néki?

A papi jelvényeken (insignia) kívül az állami papokat a toga praetexta, a bíborszegélyű ruha különböztette meg és a hegyes süveg (apex). A legfőbb papi méltóságokkal lictor és sella curulis járt. Az ünnepi játékokon díszhely illette meg őket; azonkívül nem katonáskodtak, az adótól és más polgári kötelezettségektől föl voltak mentve. De miként a legelőkelőbb tisztviselők, úgy a főbb papok sem kaptak fizetést.

A papokat a censoron kívül más állami tisztviselő nem vonhatta felelősségre. Büntető hatalmat egyedül a pontifex maximus gyakorolhatott felettük. Hivataluk, kivéve a Vestaszüzeket, életfogytiglan tartott.

A papok jobbára testületekké (collegia) tömörültek és működési körük következőkép tagozódott. Míg egyesek inkább csak felügyeletet gyakoroltak, illetőleg megjelölték az eszközöket az istenek haragjának kiengesztelésére, vagy az állam akaratának igyekeztek érvényt szerezni, addig mások jövendőmondással, vagy kizárólag egy istennek szentelt élettel szolgálták az államvallás magas érdekeit.

E szerint a római papságot három csoportba oszthatjuk:

1. A vezető papi testületek: Pontifices. Rex sacrorum. Quindecim viri sacris faciundis (Sacerdotes Sibyllini). Fetiales.

2. Jövendőmondók: Augures. Haruspices.

3. Egyes isten szolgálatában állók: Flamines. Salii. Fratres Arvales. Luperci. Virgines Vestales.


Fehér Adorján


Forrás: részletek: Fehér Adorján Római régiségek c. munkájából