logo

XXV Februarius AD

Vesta-szüzek és rituális kivégzésük

A középső- és késő köztársaság korában a Vesta-szüzeket azon prominens családok lányai közül választották ki, ahol mindkét szülő életben volt. A szolgálatuk harminc évig tartott, de sokan életük végéig papnők maradtak. A Vesták őrizték a szent tüzet, ami a közösség szívét szimbolizálta, emellett számos rítus tartozott kötelességeik körébe. A lányok kikerültek atyáik fennhatósága alól, de ellentétben minden hajadon nővel a római társadalomban, nem gyámkodott senki felettük, leszámítva a pontifex maximust, akinek a hatalma alá kerültek. A pontifex maximus volt a főpap, a pontifexek testületének a feje, akinek jogában állt megbüntetni a Vestákat, amikor azok megszegték valamely kötelességüket. Amikor egy Vestát súlyos vétséggel vádoltak meg, mint pl. elvesztette a szüzességét (incestum), a pontifexek testületének tárgyalásán, amit a pontifex maximus vezetett, halálra ítélhették a papnőt, ha bűnösnek találták. A kivégzés módja az élve eltemetés volt.

Az erkölcstelen Vesták kivégzésénél ez volt a bevett gyakorlat. [7, 13-14.] Plutarkhos a következőket írja:
„Aki gyaloghintójuk [t.i.: a Vesta-szüzeknek] elé lép, halálbüntetéssel lakol. A Vesta-szüzeket kisebb vétségekért megvesszőzik, néha maga a pontifex maximus hajtja végre a büntetést. A bűnöst mezítelenre vetkőztetik, a megvesszőzés függönnyel elsötétített helyen történik. Ha a papnő elveszíti szüzességét, a Porta Collina közelében élve eltemetik. Itt, még a városfalon belül, van egy latinul agger-nek nevezett halom, alatta pedig egy kisebb föld alatti helyiség, ahova létra vezet le. A helyiségbe vetett ágyat tesznek, mellette mécsest gyújtanak, s a legszükségesebb élelmiszerekből odakészítenek egy csöppnyit: kenyeret, cserépedényben vizet, tejet és olajat; így akarják elhárítani maguktól azt a vádat, hogy a legszentebb szolgálatokra felszentelt személyt éhhalállal ölik meg. […] A bűnöst keresztülviszik a forumon egy szíjakkal szorosan átkötött és sűrűn lefüggönyözött gyaloghintóban. […] Amikor a gyaloghintó megérkezik a kijelölt helyre, a főpap a büntetés végrehajtása előtt titkos imát mond, majd a lefátyolozott vétkes papnőt ráállítja a létrára. Ezután a papnő lemegy a föld alatti helyiségbe, a kívül maradottak felhúzzák a létrát, utána pedig sok földet hánynak a bejáratra. Így büntetik meg azokat, akik megszegik szüzességi fogadalmukat.”[13, 10.] Gyakorlatilag Rómában a vétkes Vesta papnő pharmakos lett, a tökéletes áldozat a város megtisztításához. [12, 578.] A felfokozott vallási hisztéria és politikai krízis időszakában fordult elő a Vesták meggyilkolása. Amikor a papnőket szüzességük elvesztésével vádolták, nem csak bűnösnek, hanem bűnözőnek is tartották, mégpedig mind közül a legrosszabbnak: árulónak.[12, 580.]
A források gyakran elfelejtik, hogy egy nemi együttlétnél általában egy férfinak is lennie kell a képben. Ezeknél az eseteknél a csábítók neve nem minden esetben maradt fenn, valamint az ő vétkük kevésbé volt hangsúlyos, mint a papnőké. A férfiak büntetése száműzés vagy kivégzés lehetett. A férfiak nevének elmaradása azonban más okból is történhetett: az erkölcstelenség vádja nem csak a szüzesség elvesztését jelenthette. Pl.: Kr.e. 420-ban Postumia vétke igen meglepő: túl csinosan öltözködött, ezen kívül túl okos volt. [12, 581.]

romaikor_kep



Halicarnassosi Dionysios szerint Tarquinius Priscus uralkodása idején temették el élve a Vesta Pinariát. [7, 14.] M. Fabius és Lucius Valerius consulságának évében (Kr.e. 483-ban) háború tört ki a veiibeliekkel és a volscusokkal. Fenyegető, égi csodajelek mutatkoztak rendszeresen. Az istenség haragjának okát nem találták, akár állati belekből, akár madarak röptéből jósoltak, minthogy hiba esett a vallási szertartásokban.
„Az ijesztő jelek azonban végül is arra vezettek, hogy erkölcstelenséggel vádolva elítélték és kivégezték Oppiát, az egyik Vesta-szüzet. [11, 2.42.] Hogy valóban bűnös volt-e, nem tudjuk. Ezután találunk még hasonló eseteket a római történelemben, mint pl.: Kr.e. 472-ben, Kr.e. 420-ban, Kr.e. 337-ben, és Kr.e. 266-ban, amikor a bűnös papnőt, Capparoniát a bevett szokással ellentétben felakasztották. [7, 15.] Kr.e. 228-ban Tucciát végezték ki, aki egy történet szerint a Tiberisből kimert vízzel próbálta bizonyítani ártatlanságát, miszerint elviszi a Vesta templomba anélkül, hogy akár egy csepp is kifröccsenjen. [7, 14-15]

Kr.e. 216-ban Opimiát és Floroniát ítélték el erkölcstelenség vádjával, Kr.e. 114/13-ban pedig Aemilia, Licinia és Marcia állhatott bíróság elé, de csak egyiküket végezték ki. A köztársaság időszakának utolsó esete Kr.e. 73-ban történt, mikor Fabiát idézték meg, mivel bűnös viszonyt folytatott Catilinával, végül azonban felmentették őket. [15, 15.1.]


Tóth Gergely László ELTE BTK Ókortudományi Doktori Iskola, PhD-Hallgató