logo

XXV Februarius AD

Római emberáldozatok

Tudunk három alkalomról, amikor a Vesta papnők körüli botrányok mellett, a rómaiak két gallt és két görögöt (két férfi és két nő) eltemettek élve a Forum Boariumon Kr.e. 228-ban, 216-ban és 114/113-ban. Állítólag a Sibylla-könyvek tanácsolták ezt. Itt már nem rómaiak az áldozatok, hanem Róma ellenségei. Néhány tudós a Kr.e. 228-as emberáldozatot a Gallia Transalpina területén élő gallok inváziójának előjeleként tekinti.
C. Cichorius kimutatta, hogy mindegyik esetet a Vesta-szüzekkel kapcsolatos botrányok előzték meg. Arra jutott, hogy ezeket az áldozatokat a Sibylla-könyvek írták elő, ami azt jelentheti, hogy a Kr.e. 228-as áldozatnak semmi köze a gall invázióhoz. Ellenben A. Eckstein szerint az emberáldozatokat nem pusztán a Vesta-szüzek erkölcstelensége miatt mutatták be. Úgy véli, a Kr.e. 216-os és Kr.e. 114/3-as eset is a pax deorum megzavarását jelentette, ami miatt a Római Köztársaság veszélybe került.

A Kr.e. 216 és 114/3 éveinek áldozatai összefüggnek a cannaei katasztrófával, illetve a Kr.e. 114-ben a scordiscusoktól elszenvedett római vereséggel. Az utóbbi esemény nem különösebben volt veszélyes, és nem fenyegette közvetlenül Rómát. Ha ezt a gondolatot követjük, érdekes, hogy az emberáldozatok szembetűnően hiányoznak, az alábbi eseteknél, amikor pedig igencsak indokolt lett volna; pl.: amikor mindkét Scipio elesett Hispániában (Kr.e. 212) vagy a gall salassusok elleni vereség Kr.e. 143-ban, illetve a Kr.e. 105-ös kimber diadal Arausionál.
Kijelenthetjük, a vereség, a háború vagy a vallásos aggodalom ritkán eredményezett emberáldozatot. Ezért a Vesta-szüzek erkölcstelensége mégiscsak meghatározó szerepet játszhatott. [6, 497-499.] A Kr.e. 228-as emberáldozatokról beszámoló forrásaink nem beszélnek a 3 évvel későbbi gall invázióról. Ha a rómaiak készültek egy nagy erejű gall invázióra (ahogy Polybios írja), amit emberáldozattal kívántak elhárítani, akkor ezt miért nem említi egyetlen más forrás sem? [6, 499.] Láthatjuk, a Kr.e. 228-as áldozat és a Kr.e. 225-ös invázió közötti kapcsolat kevéssé lehetsége. [6, 498.]

A Kr.e. 216-os, cannae-i vereség utáni eseményről így számol be Livius:
„Nemcsak a szörnyű csapások s az ezenfelül mutatkozó csodajelek töltötték el őket rémülettel, de az is, hogy ebben az évben két Vesta-szűzre, Opimiára és Floroniára bizonyosodott rá a paráznaság bűne; ezért az egyiket ősi hagyomány szerint a Porta Collinánál élve eltemették a földbe, míg a másik saját kezével vetett véget életének. L. Cantilius főpapi írnokot - ezeket ma kisebbik főpapoknak nevezik -, akivel Floronia paráználkodott, a főpap a Comitiumon addig vesszőzte, míg az ütések alatt kilehelte lelkét. Mivel ezt a bűnt, mint ennyi csapásnak közepette lenni szokott, szerencsétlen előjelnek tekintették, felszólították a decemvireket, hogy tekintsenek bele a Sibylla-könyvekbe, Q. Fabius Pictort pedig elküldték a delphoi jósdához, megtudakolni, milyen imákkal és könyörgésekkel engesztelhetik ki az isteneket, s mikor ér véget a roppant csapások sorozata. Közben a sorskönyvek intésére több rendkívüli áldozatot mutattak be. Többek között a Forum Boariumon egy gallus férfit és nőt, s egy görög férfit és nőt befalazott, földalatti üregbe zártak, amelyet már előzőleg is bemocskoltak a római vallási szertartásokhoz teljességgel méltatlan efféle emberáldozattal.” [11, 22.57.]

A Kr.e. 115 és 113 között bekövetkezett erkölcsbotrány utáni következmények azonban már nem ilyen egyértelműek. Három Vesta-szűz: Aemilia, Licinia és Marcia lett megvádolva erkölcstelen életviteléért, mivel római lovagokkal folytattak bűnös viszonyt. (Tehát a hat fős Vesta-papi testület fele.) A per hosszas huzavona után a „legbűnösebb” Vesta-szűz kivégzésével, a másik kettőnek enyhébb büntetésével zárult le. Plutarchoson kívül azonban más forrás nem említi az erkölcsbotrány következményei közül a gall és görög személyek eltemetését. [8, 61.]
Előfordulhat, hogy az efféle vallási megnyilvánulás a régi etruszk befolyás egyik öröksége, Róma így próbálva elhárítani a jövőbeli katonai katasztrófákat, gallokat és görögöket felajánlva, mint korábbi és mint jövőbeli ellenségek, akik megfelelően reprezentálják az „ellenség” szó fogalmát. Más szavakkal, míg a görögök és gallok halála a Sibylla-könyvek által utasított szokatlan emberáldozat lehetett, addig a Vesták halála rituális kivégzés volt. [10, 38.]

A köztársaság korának középső szakaszában hódításaik alkalmával a rómaiak olykor lerombolták ellenségeik szentélyeit, templomait, lemészárolták az ellenséges városok lakóit, azonban a rómaiak nem láttak párhuzamot katonai konfliktusaik, valamint a római- és ellenséges istenek konfliktusai között. [18, 282.]



Tóth Gergely László ELTE BTK Ókortudományi Doktori Iskola, PhD-Hallgató