logo

XXII September AD

Összegzés (Rituális gyilkosságok és emberáldozatok a Római Köztársaságban)

A rómaiak ismerték, és alkalmanként gyakorolták a rituális gyilkosságokat és emberáldozatokat. Az ősi időkben ez rendszeres lehetett, de később az emberáldozatokat bábokkal helyettesítették, ám nem minden esetben. A bűnös Vesták – ha megszegték fogadalmukat, és elvesztették szüzeségüket – élve temetéssel bűnhődtek.

A köztársaság korának végéről már csak egy ilyen esetről hallunk, ahol viszont a papnőt, Fabiát felmentették. Lehetséges, hogy a Kr.e. IV-III. század nagy erkölcsbotrányai vagy a Kr.e. II. század végi skandalum után a Vesta papnők erkölcse látványosan helyreállt? Nem valószínű. Inkább arról lehet szó, hogy Rómának közeli ellenségektől már nem kellett tartania, emellett a közerkölcs zuhanni kezdett: a Kr.e. II. század végétől a korrupció, a fényűzés és a hedonizmus egyre nagyobb méreteket öltött, amely a vallás elhanyagolásával járhatott. Három esetben a Vesták paráznasága mellett két görög és két gall párt is eltemettek élve.

A gladiátorok küzdelme kezdetben vallási célt szolgált, ahol a harcosok egymással végeztek. A prodigiumok közül a hermafrodita gyermekek megölésénél az volt a bevett gyakorlat, hogy a szerencsétlent egy ládába tették, kivitték a tengerpartra, és a tengerbe vetették, figyelve arra, nehogy a hermafrodita lába érintse a földet. Ha alaposabban megvizsgálja a fentebbi eseteket, egy nagyon érdekes összefüggést találhatunk a különféle esetek között: a rómaiak figyeltek arra, hogy a közvetlen erőszakot kerüljék, és ne ontsanak vért. Úgy vélték, az emberáldozat és a rituális gyilkosság a barbárság egyik legfőbb ismérve, ezért kerülték a közvetlen vérontást, leszámítva Caesart a Kr.e. I. század második felében.



Tóth Gergely László ELTE BTK Ókortudományi Doktori Iskola, PhD-Hallgató