logo

XXV Februarius AD

Hermafroditák, mint prodigiumok

Rómában különféle alkalmakkor prodigiumok, azaz előjelek bolygatták fel a kedélyeket. Livius könyveiben gyakran számol be efféle csodajelekről, mint amikor villám csapott valamely isten templomába, egy szobor vérzett, kőeső esett, három holdat láttak stb. Ezeket a különféle és változatos csodajeleket a rómaiak megpróbálták valahogyan „lecsillapítani” (pl.: több napos könyörgéssel és nagyobb áldozati állatokkal).
Úgy vélték, ez az istenek rosszallását fejezi, ezért meg kell őket békíteni könyörgésekkel, nagyobb áldozati állatokkal. Előfordult azonban ezekhez kapcsolódó rituális gyilkosság is, amikor „torz gyermek” jött a világra, és ezt rossz ómennek vélvén a rómaiak megölték: az etruszk haruspexek parancsára a hermafrodita (androgynos) gyermeket egy ládába tették, kivitték a tengerhez, és beledobták. [11, 27.37.] Erre találunk több példát is Liviusnál.

Az első eset Sinuessában történt Kr. 209-ben, a második Frusinoban Kr.e. 207-ben, ahol egy négy éves külsejű gyermeket találtak . Az utolsó helyszín Sabinum Kr.e, 200-ban, ahol a gyermek mellett egy tizenhat éves fiatal is előkerült, de végeztek velük. [11, 27.11., 27.37., 31.12.] A Kr.e. I. századból még több hasonló eset bukkan fel, ráadásul elég sűrűn egy igen zűrzavaros korszakban: Kr.e. 98, Kr.e. 97 és Kr.e. 95-ben. Kr.e. 92-ben két hermafrodita került elő.
Kr.e. 90-ben egy férfi értesítette a hatóságokat, miszerint a menyasszonya hermafrodita. A nyomozás után elrendelték a menyasszony elégetését. Ez volt az utolsó feljegyzett esett, amely során a rómaiak hermafroditát találtak. [5, 297-299.] Kr.e. 209 és Kr.e. 92 között tizennégy olyan hermafrodita gyermek és újszülött esetéről tudunk, melyeket prodigiumnak könyveltek el, és jelentették a római szenátusnak. [16, 529.]

És egy érdekes kivétel a köztársaság végéről: a Kr.e. 46-os játékok alkalmával Caesar néhány katonája lázongott, hármat közülük kivégeztek. Cassius Dio azt mondja, úgy ölték meg őket, mint egyfajta vallásos rítus, noha a Sibyllák nem írtak ilyet elő, és nem volt semmiféle más jóslat sem erre vonatkozóan, ám mégis feláldozták őket a Campus Martiuson a pontifexek és Mars papja, és a fejüket a Regia közelében függesztették ki. Ez nem az istenek kifejezett akarata volt, de Caesar megpróbált „szakrálizálni” egy katonai büntetést. [10, 38. és 17, 194.]



Tóth Gergely László ELTE BTK Ókortudományi Doktori Iskola, PhD-Hallgató