logo

XXII September AD

Bevezető (Rituális gyilkosságok és emberáldozatok a Római Köztársaságban)

A régi időkben számos népnél gyakorlat volt az isteneknek embereket áldozni, mivel ez a legnagyobb ajándék az istenek szemében. A kőkorban az emberáldozat általános gyakorlat lehetett és a világ szinte minden részén előfordult. Európában a germánokon kívül több európai népnél (Pl.: az etruszk Tarquinii lakói [11, 7.15.] és [10, 37.]), valamint a Közel-Keleten az araboknál, törököknél, Indonéziában, Nyugat-Afrikában, az amerikai őslakosoknál, Polinéziában. [3, 3.] Olykor az emberáldozatokat kannibalizmussal ötvözték. Ez megtalálható az ősi galloknál, kínaiaknál, de a görögöknél is (arcadiai beavatási rítusok, ahol a beavatottnak meg kellett ízlelnie egy levágott fiú húsát). [3, 2.] Azonban egyes népek felhagytak ezzel a gyakorlattal, és egyre inkább úgy érezték, embereket meggyilkolni a „halhatatlanoknak” nem más, mint a barbárság, civilizálatlanság egyik fő ismérve. Eképpen gondolkodtak a rómaiak is, akik megvetették az effajta rítusokat. Ellenben ha odafigyelünk jobban a forrásokra, találunk ilyesfajta „barbár” megnyilvánulásokat a rómaiaknál is.

Egyes áldozatokat bábukkal helyettesítettek, ellenben bizonyos esetekben erre nem volt lehetőség. A vallási eskü megszegése miatt többször bűnhődtek meg a Vesta-szüzek, így engesztelve ki a rómaiak az isteneket. A Vesta papnőkkel összefüggésben három alkalommal feláldoztak két görögöt és két gallt.
A Kr.e. III. században megjelennek a gladiátorküzdelmek, de még csak a temetési szertartáshoz kapcsolódva. Ezeken kívül a prodigiumok felbukkanásakor felfedezett hermahrodita gyermekekkel is végeztek, elhárítva a közeledő vészt. Ha jobban megvizsgáljuk a különféle eseteket, melyek során a rómaiak rituális gyilkosságot, illetve emberáldozatot mutatnak be, megállapíthatunk egy közös metszéspontot, melyre érdemes odafigyelnünk.



Tóth Gergely László ELTE BTK Ókortudományi Doktori Iskola, PhD-Hallgató