logo

XV December AD

A római vallás hellenizálódása

A római vallás korán görög hatás alá került. Ez a hatás több fokozatban érvényesült és a homéroszi istenségek átvételéhez vezetett. A homéroszi istenek átvételével új szellemiség áradt a római vallásba, de nem tudta felszívni magába a régi római gondolkodást. A római szellemiség formáló ereje megmutatkozott a vallásban is. Az ősi római isteneket azonosították homéroszi istenekkel, a görög hatás alatt álló irodalom pedig rómaivá formálta át a görög mítoszokat.
A hellenizmus hatására a régi római istenségek alakja teljesen eltűnt a hellenizált ábrázat alatt. Mégis a görög istenek átvétele nem történt szolgai módon. A római szellemnek volt elegendő alkotó ereje ahhoz, hogy a vallásban is megtalálja a sajátos és lényének megfelelő kifejezési formákat. Ezért tudott Róma nemcsak politikailag, hanem szellemileg is hódítani, ezért tudta a meghódított népeket vagy azok egy részét magába olvasztani, ezért alakult ki jellemző módon Rómán kívül a Dea Roma kultusza.

A pun háborúk során, a Kr. e. 3. század végén a Sibylla utasítására fogadta be Róma a frigiai Kybele vagy más néven Magna Mater kultuszát. Magna Maternek Rómában állami kultuszt létesítettek, úgyhogy a kultusz főként a nobilitas (azaz a „nemesi családok") ügye volt. A papi testületnek római polgár nem lehetett tagja. Ezzel a kultuszt korlátok közé szorították és biztosították, hogy annak orgiasztikus szellemisége ne törje át a római vallás hagyományos kereteit.
Magna Mater kultuszának befogadása kaput nyitott Rómában más idegén kultuszoknak is. Nem sokkal utána terjedt el Dionysos-Bacchus kultúsza, ami a már említett Bacchanalia-botrányhoz és e kultusz kíméletlen elnyomásához vezetett. A következő évtizedekben sorozatosan történtek kísérletek az egyiptomi Isis, a szír Atargatis, káldeus jósok és velük az asztrológia, a perzsa Mithras és a kisázsiai Ma-Bellona meghonosítására. E vallások ellen azonban a római hatóságok ismételten tiltó rendelkezésekét hoztak. A keleti vallások ennek ellenére tért hódítottak, sőt - Livius egy nyilatkozata szerint - egészen átformálták az embereket és az istenekét«.

A keleti vallások elterjedését Rómában két körülmény segítette elő. Egyfelől éppen ebben az időben alakult át Róma társadalma, amennyiben ekkor alakult ki a római proletariátus a birtokát veszített és a vidékről Rómába özönlő lakosságból. Másfelől ugyanebben az időben keletről rengeteg rabszolga került Rómába. A keleti istenségek hívei elsősorban a rabszolgák közül kerültek ki.
A növekvő proletariátus készségesen felvette magába a keletről jövő hatásokat, úgyhogy a keleti istenségek kultusza az alsó néposztályokban tömegmozgalommá vált. Ezek a tömegek lélekben már teljesen elszakadtak az állam által gyakorolt kultuszoktól és így annál könnyebben nyíltak meg a keletről jött vallásos áramlatoknak.
Ugyanezekben a századokban éreztette Rómában is hatását a filozófia és vele együtt a görög felvilágosodás.
A filozófiai felvilágosodás terjesztése miatt tiltotta ki a szenátus a filozófusokat többször is Rómából. A köztársaság vége felé különösen Lucretius Carus (kb. Kr. e. 98-55) szólaltatta meg az epikureus materializmust és annak valláskritikáját a „de rerum natura" című költeményében. Benne azt a célt tűzte maga elé, hogy felszabadítsa az embereket az istenektől és a haláltól való félelemből.

A római nobilitas - pontosabban a szenátus - a mos patrum (az „atyai szokások") védelmezője volt. Mivel azonban leginkább a vezető körökben hódított a felvilágosodás és a vallási hitetlenség, azért az államvallás védelmére hozott intézkedések nem tudták annak belső elerőtlenedését sem megakadályozni, sem feltartóztatni.
A belső elerőtlenedést még gyorsította az a körülmény, hogy a papi kollégiumokban a nobilitas, amely addig azokat birtokolta, a Kr. e. 2. század végétől fogva fokozatosan teret veszített. Az e tisztségek betöltéséhez szükséges ismeretek feledésbe mentek, sőt egyes tisztségeket, amelyek betöltőiktől az életrend terhes megszorítását követelték, időnként be sem lehetett tölteni. így pl. az egyik legmagasabb papi tisztség, a flamen Dialis a Kr. e. 1. században 75 évig betöltetlen volt.

A köztársaság vége felé a római vallás belső összeomlása elkerülhetetlennek látszott.


Forrás: Kovács Károly - Hellénizmus, Róma, Zsidóság