logo

I December AD

A pedagógusok társadalmi helyzete

Milyen volt a nevelés egyszerű – korunk számára már többnyire névtelen – munkásainak, a pedagógusoknak a sorsa? Bizony fényes életmód nem jutott osztályrészül, a legtöbben szegényesen éltek, majdnem nyomorban tengődtek.

Idézzük bizonyságul Iuvenalis szép szavait:
„Hány szív lett keserű az üres nevelői kenyéren !”
Sat. 7, 203.

S nemcsak a kenyér volt sovány, hiányzott a társadalom megbecsülése is. A legtöbb nevelő a rabszolgák, szabadosok vagy szegény szabadok sorából toborzódott. A kiváltságos osztályok minden „kereső” foglalkozást megvetettek. (Ezek sorából még az építészet és az orvosi pálya volt a legbecsültebb. Az ügyvédeket nem kell ideszámítani : nekik a védelemért sokáig tilos volt tiszteletdíjat elfogadni!)

A tanítás kora hajnalban, olykor sötétben kezdődött. Ezért írta , Fuvenalis az egyik ismert nevelőről, Palaemonról:
„... ahány gyerek ült körül, annyi lámpa bűzét szív tad. . „ (Sat. 7, 225-226.)

A munkakörülmények tehát enyhén szólva nem voltak kedvezőek. Mégis a szülők a nevelés egész terhét, felelősségét a pedagógusra kívánták áthárítani:
„Rákell bírni, hogy úgy formálja az ujja az ifjú lelket, mint szobrász a viaszt, s rá, hogy legyen atyja ifjainak, trágár játék le ne kösse figyelmük, s egymás közt se tegyék; nem könnyű annyi fiúnak lesni kezét s végül már oly remegő szeme tükrét.”
Iuvenalis : Sat. 7, 237-241

Ráadásul a diákok felelőtlenebb részét akkor is jobban érdekelte a tananyagnál színesen kavargó római élet, a játék, a sport, a szerelem és sok minden más. Persius szatíraköltő (kb. i. sz. 34-62) így idézte maga elé elröppent diákkrát:
„Rég szemem – emlékszem – sokszor kentem be olajjal, mert Cato végső nagy szavait felmondani nem volt kedvem..

De maguk a tanárok is szenvedtek a sok egyformán előadott, unalomig ismételt szónoki gyakorlattól, az újra és újra felmelegített „káposztától”.

Iuvenalis írta:
„Mert ugyanazt mondják, ha felálltak, mint amit ülve olvastak fel előbb, ugyanazt kántálva el éppúgy. Ennyiszer átfőzött káposzta kivégzi a mestert
Sat. 7, 152-154.

A szülők nagy tudást, figyelmet, lelkiismeretességet követeltek a pedagógustól, Maguk azonban a hónap közepén járó 8 „as” rézpénzt (Horatius adata) is vonakodva fizették, gyakran a hatóságoknak kellett behajtaniuk tőlük. Pedig ezt a kis összeget nevelő nemcsak munkadíjként kapta, ebből kellett az iskolát is fenntartania. A házitanítók sokszor amiatt panaszkodtak, hogy a gyermeknevelésen kívül egy csomó más - nem vállalt, olykor megalázó - munkát is végeztettek velük.

A latin anyanyelvűek némi irigységgel tekintettek a bevándorolt görög nevelőkre, igen keresettek voltak, és - kiváltságos helyzetüket kihasználva - valósággal körülfonták” a gazdagokat.
„ . akármit ért éhes görögünk ! Kívánd, s felröppen az égbe !. .. Nincsen a rómainak sehol itt helye már, . . . az ilyen mással sosem osztja urát meg, egymaga fonja be.”
Iuvenalis Sat: 3, 77-78. - 119-122.
(A Iuvenalis: Muraközy Gyula fordítása!)

A szónoklat tanárai valamivel jobb helyzetben voltak, mint az elemi és a grammatikai iskola tanítói: nagyobb fizetést kaptak, és néhányan át is léphettek a szűkre szabott pálya szabott határait. Néhány rétortanárt a császárok a lovagrendbe emeltek, vagy titkári hivatalukba fogadtak. Quintilianust - hosszabb ideig tartó szónoklattan-tanári működés után - Domitianus császár (i. sz. 81-96) az unokáinak tanítására kérte fel.
Az ilyen kitüntetések azonban kivételszámba mentek. Hogy a pálya iránt való megvetés a retorika tanárait is sújtotta, kétségtelenné teszi ifjabb Plinius egy levélrészlete :
„Hallottad, hogy Valerius Licinianus Siciliában tanít?. . . Praetor volt még a minap, Rómában a legékesebben szóló ügyvédek közé sorolták, s most milyen mélyre süllyedt : senatorból száműzött, szónokból szónoklattantanár lett.”
Epist. 4, 11 (Szepessy Tibor ford.)

Iulius Caesar többre becsülte a nevelőket. Egy rendeletével az orvosokon kívül a pedagógusoknak is megadta a polgárjogot. Ez a rabszolganevelőknek a felszabadulást jelentette!


Forrás:
Koszorús István: Az antik Róma Napjai
Tankönyvkiadó - Budapest