logo

VII December AD

A grammatikai iskola

Schola L



Az elemi ismeretek elsajátítása után kerültek a római ifjak a grammatikai iskolába. Ennek tanítója a grammaticus (litteratus) volt. Az iskola neve megtévesztő lehet, itt nem pusztán nyelvtannal foglalkoztak a növendékek.

Tanultak azt is görög és latin grammatikát, de ezen a fokon tanulmányaik lényege irodalmi szövegek olvasása és elemzése volt. A költői alkotásokból elsősorban Homérosz műveit (az Odüsszeiát Livius Andronieus latin fordításában is), a császárkortól kezdve Terentius vígjátékait, Vergilius nemzeti eposzát, az Aeneist, továbbá Horatius egyes költeményeit olvasták és magyarázták. Ezen kívül történetírókat is tanulmányoztak.
A tanulók a grammatikai iskolában a nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási tudnivalókon kívül egy csomó egyéb (stilisztikai, történelmi, mitológiai, földrajzi, mértani, természettudományos) ismerettél is találkoztak, legalább olyan mértékben, amennyire ez a művek megértéséhez szükséges volt.
Nagy gondot fordítottak a helyes hangsúlyozásra és a szép kiejtésre, sok szöveget könyv nélkül is megtanultak a növendékek. Így ezek a tanulmányok a látókör- és készségfejlesztést is szolgálták: elsajátíttatták az értelmes és szép olvasást, s minthogy a diákok a művekről véleményüket is elmondták, élesedett ítélőképességük, finomodott szóbeli és írásbeli kifejezésmódjuk. A fogalmazást - az irodalmi szövegekhez kapcsolódva - módszeres fokozatossággal tanulták. Még a versírásból is tettek próbát.

Eleinte a retorikát (szónoklattant) is a grammatikai iskolában tanították. Augustus óta a retorikai oktatás általában külön helyen folyt, de még Suetonius történetíró (kb. i.sz. 68-161) arról emlékezett meg, hogy egy Princeps nevű grammatikusuk egyben ékesszólásra is oktatta őket diákkorukban. A grammatikai oktatás említett előnyei ellenére mégis meglehetősen egyoldalú volt. Egyesek már a kortársak közül is (pl. az emlegetett M. Porcius Cato) túlságosan elméletinek ítélték ezt az iskolatípust.

Az egyszerűbb római polgár számára igen kevés gyakorlati ismeretet nyújtott jövendő foglalkozásához. Inkább az uralkodó osztályok fiainak felelt meg, mert későbbi szónoki és jogi tanulmányaikat kielégítően készítette elő. Ezek pedig a műszaki, természettudományos, gazdasági tudnivalókat inkább megvetették, semhogy hiányolták volna : a termelőmunka nem reájuk, hanem a rabszolgákra és a nyomorúságosabb sorsú szabadokra várt.


Forrás:
Koszorús István: Az antik Róma Napjai
Tankönyvkiadó - Budapest