logo

I December AD

A római iskolarendszer tovább élése

A Római Birodalom „bukása", mint fogalom a történettudomány talán legelnagyoltabb kor- és jelenségmeghatározásai közé tartozik. Több évszázados társadalmi, politikai, geopolitikai, kulturális változási folyamatokból ragadjuk ki kényszerűen az egyetlen had- és politikatörténeti aktushoz köthető Kr.u. 476-os évszámot mely az iskolai tankönyvekben szerepel. Érthető, ha a kultúra és a neveléstörténet fejlődési folyamatában még nehezebb megtalálnunk az átmenetet egy úgynevezett ókor és középkor között.
Összefoglalásunk első része az antik görög-római hagyományt foglalja össze, így nem tárgyalja a korszakban már hosszú ideje jelenlévő keresztény hitből majd filozófiából fakadó nevelési elveket és gyakorlatot, melyek igazi, későbbi korokat is meghatározó társadalmi jelentősége csak a középkorban teljesedik ki. Ugyanígy nem szerepeltek az Európában a rómaiakkal párhuzamosan honos majd a népvándorlási hullámok során megjelenő „barbár” népek, melyek - elsősorban a germán és a frank kultúra - szintén forrásául szolgálnak, ha kisebb mértékben is, a neveléstörténet későbbi alakulásának.

A birodalom említett „bukásakor” Róma államapparátusa, jogrendszere és egy ideig hivatalos nyelve is a Kelet-Római Birodalomban, Bizáncban, azaz Konstantinápolyban él tovább, a maga természetes fejlődésével, átalakulásaival is még közel ezer esztendeig. A birodalom keleti fele azonban Európa kulturális fejlődésétől lassan elszigetelődik. Nyugaton, azután, hogy Odoaker germán zsoldosai a még ifjú Romulus Augustulus császárt megfosztják hatalmától, vezérüket királlyá választják, s a császári jelvényeket Konstantinápolyba küldik, kiszámítható, hogy sem a társadalom, sem a gazdaság működése, sem a kulturális intézmények - így az oktatás -, sem a nyelvhasználat nem változik meg egyik napról a másikra.
Különösen azért nem, mert a hódító barbár népek minden erőfölényük ellenére a római civilizációt tartották a számunkra is ideálnak számító elit-kultúrának, s ha az államigazgatásban, társadalmi struktúrájukban erősen tartották is magukat törzsi hagyományaikhoz, vezető rétegeik életmódjának mindenképp a római minta lett a meghatározója. Utóbbi letéteményese pedig a római nevelés, elsősorban iskoláztatás volt, melyet megerősített a kialakuló keresztény egyházszervezet a maga ugyancsak klasszikusnak számító latin nyelvi igényével.

A birodalom egykori területén folyó hagyományos oktatás közös nyelvi bázisa sokáig meglepően stabilnak tűnik. A Kr.u. 5-6. században még bizonyos, hogy a nyilvánvaló tájnyelvi (elsősorban kiejtésbeli) különbségekkel ugyan, de egyazon „klasszikus” latin nyelvet írták és beszélték mind az iskolázott, mind az egyszerű emberek. A későbbiekben pedig, mint erről más vonatkozásban korábban is említést tettünk, éppen a művelt rétegek írott nyelve, vagyis az iskola nyelve marad ugyanez a latin. Mindennek feltétele és következménye is a klasszikus - pogány eredetű - római iskolarendszer hosszú tovább élése.
Itálián túl, a templomokon és a születő kolostorokon kívül a nyelven túl is a rómaiak világi kultúrája él tovább. A 6. századi Észak-Galliából ugyanígy erről kapunk beszámolót, ahogy a 6. század déli enciklopédikus művei, elsősorban Sevillai Izidor is a műveltség értékeként állít emléket a római kultúrának. Itáliában ugyanakkor az 5. századtól kezdődően a neveléstörténetre is nagy hatást gyakorló gondolkodók (Boethius, Cassiodorus) már keresztény alapokon fejlesztik tovább a nevelési alapelveket és gyakorlatot, ezzel lassan az iskolarendszert is átalakítva.

A római iskolarendszer szerkezete (több megújuláson keresztül) és módszerei ezután is sokáig élnek. De Szent Bonifác, „Germánia apostola” a 8. század elején, amikor az általa írt, klasszikus szerkezetű latin nyelvtani és stilisztikai tankönyvvel érkezik az északi pogányok közé, az - egyébként szintén „klasszikus” igényű - nyelvi, stilisztikai, és ezeken keresztül általános nevelő célzatú példáit már egytől egyig az egyházatyák műveiből válogatja.



Gloviczki Zoltán

Forrás: Részletek Gloviczki Zoltán – Zsinka László: Nevelés és iskola az antik és középkori Európában című munkájából