logo

XXVII Novembris AD

Róma és a görög világ kapcsolata - a hellénizmus kérdése

Milyen mértékben szükséges és lehetséges a görög és a római kultúrát egységben szemlélni? A következő fejezetekben számos példa és remélhetőleg a téma tárgyalásának egésze választ ad erre a kérdésre. A közgondolkodás és a bevett iskolai történelem, irodalom tantervek hol megtévesztően összemossák e két kultúrát, hol két, időben egymást követő korszakként és civilizációként kezelik azokat.
Annyi a fenti vázlatból is kitűnik, hogy a görög civilizáció fénykora valóban megelőzi a rómaiakét, ám az is, hogy nem két egymást követő, sokkal inkább két, folyamatos kölcsönhatásban lévő történettel állunk szemben.

A görög és a római nép nyelvüket tekintve - és ezzel alighanem általában származásukra nézve is - azonos eredetűek, az úgynevezett indoeurópai nyelvcsalád részei. A két csoport ősei jóval korábban elváltak egymástól térben és ezzel fejlődésben is, mint ahogy írott történeti emlékeink lennének bármelyikükről. Nyelvükben, s ami most még fontosabb: vallásukban, vélhető ősi világképükben ugyanakkor nagyon komoly közös réteg tárható fel.
Fontos tudnunk, hogy míg a görögök kapcsán is szóltunk már az etnikai egységen belüli bizonyos fokú kulturális különbségekről, Róma mint város, városállam, majd birodalom etnikailag sem egységes. Eredendően nem létezik „római nép”, „római törzs”, ahogy római nyelv sem. A nyelvi, etnikai szempontból meghatározó csoport a város alapításakor a latinok törzse volt.
Az alapítás utáni évszázadokban azonban mind Róma mondabeli története, mind - amennyire a régészeti emlékek erre következtetni engednek - a történeti tények arra utalnak, hogy (pl. az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan, de a hagyományos történelmi államoktól általában homlokegyenest eltérő módon) egy tisztán politikai struktúrával állunk szemben, ahol a „legkülönbözőbb”, de legalábbis egymástól különböző származású, nyelvű embercsoportok előbb önként, konszenzusos alapon, majd a hódítások nyomán álltak össze egyetlen „néppé”. A görögökkel azonos származás alapelvét ugyanakkor mindez nem befolyásolja markánsan, tekintettel arra, hogy valamennyi, a környezetben élő korabeli itáliai népcsoportra igazak a közös származásról mondottak.

A „rómaiak” mint olyanok ezzel együtt csak a város alapítása után találkozhattak direkt módon az éppen archaikus korát élő, virágzó görögséggel. E találkozás egyik fóruma a Dél-Itáliában és Szicíliában jelen lévő - „anyavárosaiknál” sokszor magasabb fejlettségi szintet is elérő - görög gyarmatokkal való kereskedelmi és kulturális kapcsolat, a másik Rómától északra a görögökkel időben párhuzamosan fejlett civilizációt alkotó etruszkok közvetítő szerepe, akikkel a rómaiak évszázadokig szimbiózisban éltek.
Mint láttuk, a Kr.e. 4. század végére Róma az egész Appenin-félsziget ura. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a helyi etruszk és görög kapcsolatok immár belső alkotóelemmé válnak, másfelől, hogy egy, a görögség erejével legalábbis felérő - ráadásul ugyancsak hajózó-kereskedő - civilizáció jelenik meg a Földközi-tenger medencéjében, harmadrészt mindez akkor történik, amikor a görög kultúra Nagy Sándor katonai és szellemi hódításai nyomán hihetetlen terjeszkedésbe kezd.

Ha a Földközi-tenger és Kis-Ázsia térségét mint egyetlen egységet tekintjük, a Kr.e. háromszázas évektől kb. Krisztus születéséig eltelő időszak valóban olyan mértékben a görög nyelv, írásbeliség és kultúra térhódításáról szól (görög kereskedelem a Kaukázusban, Alexandriai könyvtár Egyiptomban, görög nyelvű Új szövetségi Szentírás a zsidók között, görög írástudók Rómában stb.), hogy a művelődéstörténet egyes iskolái a római kultúrát - elismerve magának a városnak, majd államnak politikai-jogi-történelmi szerepét - teljes egészében a hellénisztikus görög világ és történelem egyik ágának és epizódjának tartják. Nem ok nélkül. Bár a római társadalom, szokások, életszemlélet a maga katonai-földműves egyszerűségével sokáig különbözött az Athén-központú, kifinomult görög műveltségtől és életmódtól, bár hosszú ideig megpróbált ellen is állni az utóbbi teljes térhódításának, kétségtelen, hogy a római művészetet, irodalmat, életmódot a Kr.e. 2-1. századtól kezdve gyakorlatilag képtelenség a görög előzmények és párhuzamok nélkül értelmezni.
Megmarad azonban egyfelől a Római társadalom, a jogrendszer (benne a most minket leginkább érdeklő család) sajátos, önálló jegyeket mutató fejlődése, s amilyen összekötő és egységesítő szerepet a hellénizmus korában a görög civilizáció töltött be a népek közötti kulturális, nyelvi és sokáig szervezeti együttélés területén, ugyanaz a feladat vár az ókor végén, az Európában megjelenő új népek világában a rómaiakra. Az antik kultúra görögül született, de latinul örököltük tovább.


Gloviczki Zoltán

Forrás: Részletek Gloviczki Zoltán – Zsinka László: Nevelés és iskola az antik és középkori Európában című munkájából