logo

XXVII Novembris AD

Az antikvitás fogalma

Az „antik”, „antikvitás” szó mai köznyelvünkben általában a művészileg is értékes, tetszőleges korú régiségek megnevezése. Szűkebb értelemben azonban az ókornak a görög-római civilizációval térben és időben fedett részét és az azzal kapcsolatos jelenségeket jelenti. Vagyis a Földközi-tenger medencéje (a mediterrán világ, ún. mediterráneum) és az azzal határos európai és kis-ázsiai területek történetét és kultúráját a Kr.e. 2. évezred és a Kr.u. 5. század között azokban a korszakokban, amikor azokat a görög és a római civilizáció hatókörébe vonta.
Míg Róma esetében tényleges katonai hódítást és politikai, strukturális terjeszkedést értünk ezalatt, addig a görögök esetében itt (Nagy Sándor egy emberöltőn át élő hódításait leszámítva) elsősorban valóban civilizációs hatásról beszélhetünk. Éppen ezért a továbbiakban „Rómáról” és „Római Birodalomról”, de nem „Görögországról”, hanem „görög világról” beszélünk. A görögök ugyanis az újkorig sohasem alkottak egységes államot vagy birodalmat. Magukat közösen legfeljebb a barbárokkal (elsősorban perzsákkal) szemben definiálták helléneknek (a „görög” elnevezés alapja a rómaiaktól és az ő latin nyelvükből ered), de alapvetően városállam-szerinti hovatartozásukat tartották identitásuk alapjának. Anyagi és szellemi kultúrájuk ugyanakkor (nyelv, társadalmi struktúrák, vallás, életmód, művészet stb.) az egyébként jól megfogható helyi sajátosságok ellenére markáns egységet mutat.

A korszak legfontosabb szakaszai és pontjai vázlatos emlékeztetőként:

Kr.e. II. évezred: a krétai és mükénéi kultúra, a trójai háború kora a görög kultúrában

Kr.e. 9-8. század: Homérosz, az olümpiai játékok és a görög ábécé és a poliszok rendszerének kialakulása a görög világban, Róma alapítása Latium területén (vö. „latin ” nyelv)

Kr.e. 7-6. század: archaikus korszak a görög kultúrában - görög városállamok gyarmatosítása a Földközi-tenger egész medencéjében. Athén fejlődése az első törvényektől a demokrácia kialakulásáig (Drakón, Szolón, Kleiszthenész). Rómában a királyok kora, együttélés az etruszkokkal, a környező területek meghódítása

Kr.e. 5-4. század: a görög kultúra klasszikus korszaka (egyebek mellett a görög dráma fénykora, Platón és Arisztotelész munkássága), az athéni demokrácia virágkora, a görög-perzsa háborúk, peloponnészoszi háború Athén és Spárta között, a makedón királyság felemelkedése, Nagy Sándor világhódítása és birodalma, Rómában a köztársasági államforma és intézményrendszerének kialakulása, az első törvények, a korszak végére Róma az Appenin-félsziget ura.

Kr.e. 3-2. század: Nagy Sándor utódainak államai a görög világban - az ún. hellénizmus korszaka, a 2. század derekán a terület római tartománnyá (provinciává) válik, Róma ún. pun háborúi Karthágó ellen, majd az egész Mediterráneum meghódítása, a köztársaság virágkora

Kr.e. 1-Kr.u. 1. század: a római polgárháborúk kora (Iulius Caesar), majd a császárság (principátus) kialakulása (Augustus, Nero), a római kultúra fénykora, a kereszténység megjelenése és elterjedése a birodalomban, a birodalom legnagyobb kiterjedése (északon a mai Anglia és Skócia határáig, a Duna vonaláig, keleten a mai Örményország és Irán területéig, délen Afrika lakott északi területei)

Kr.u. 2-3. század: Róma küzdelmei az Európába érkező népcsoportok (főként germánok) ellen, keresztényüldözések, az abszolút egyeduralom megerősödése (a dominatus rendszere), az Itálián kívüli tartományok és polgárok egyenjogúsága

Kr.u. 4-5. század: Nagy Konstantin (Constantinus) uralkodásával a kereszténység hatalmi pozícióba kerül, a birodalom fővárosa Róma helyett Constantinopolis („Konstantinápoly”, a mai Isztambul - a Büzantion városkából kialakuló székhely adja a nevét a későbbi Bizáncnak), Róma városát több évtizedes invázió után végleg elfoglalják a barbár törzsek, ezzel Nyugat-Európa fejlődése új korszakba lép


Gloviczki Zoltán

Forrás: Részletek Gloviczki Zoltán – Zsinka László: Nevelés és iskola az antik és középkori Európában című munkájából