logo

XVI October AD

A római naptár kialakulása és reformja

1. De ezekről a régi idők ködébe vesző időszámítási rendszerekről nem akarok beszélni. Könnyű felismerni, hogy mekkora a különbség a hold vagy a nap járása szerint felosztott, később keletkezett naptárrendszerek között, ha csak - a külföldieket mellőzve - Itália népei között vizsgáljuk is ezt. Ugyanis ahogyan a ferentinumiak- nak, a laviniumiaknak vagy akár az albaiaknak és a rómaiaknak is más-más naptáruk volt, úgy a többi népnek is. Mégis mindnek az volt a szándéka, hogy polgári naptári évüket hónapok különböző módon való közbeiktatásával az egyedül valódi és természetes évhez igazítsák.

2. Mivel mindezekről hosszú lenne beszélni, a rómaiak évére fogunk áttérni. Mindenesetre Licinius Macer és utána Fenestella egyaránt azt írják, hogy a folyó év Rómában kezdetben 12 hónapból állt. De inkább kell hinnünk Iunius Gracchanusnak, Fulvinusnak, Varrónak, Suetoniusnak és a többieknek, akik úgy vélik, hogy Rómában - ahogy akkor az albaiaknál is, ahonnan a rómaiak származnak - 10 hónap volt.

3. Ez a 10 hónap a következőképpen tett ki 304 napot: márciusban 31 , áprilisban 30 , májusban 31 , júniusban 30 , quintilisben 31 , sextilis és september hónapban 30-30 , októberben 31 , novemberben és decemberben 30-3 0 nap volt. Ezek közül a négy nagyobb hónapot „teljes „ (pleni) hónapnak nevezték a többi hatot pedig „hiányosnak „ (cavi).

4. Később akár Numa - ahogyan azt Fulvius mondja - akár Tarquinius - ahogyan Iunius - 12 hónapot hozott létre összesen 35 5 nappal, bár 12 holdhónap nyilvánvalóan 35 4 napot tölt ki. De az, hogy egy nappal több lett, az akár tudatlanságból történt, akár abból a babonaságból (superstitio) - ami szerintem valószínűbb -, hogy a páratlan számot kedvezőbbnek tartották kerek (plenus) számként.

5. Az biztos, hogy a korábbi évhez ötvenegy nap járult hozzá. Mivel ez ne m tölt ki 2 hónapot, a hat „hiányos „ hónapból elvettek egy-egy napot, és ezeket az új napokhoz adva 57 napot kaptak. Ezekből 2 hónapot hoztak létre: a 29 napos januárt és a 28 napos februárt. így aztán minden hónap „teljes „ lett, és páratlan számú napból állt február kivételével, amely egyedül volt „hiányos „, és ezért kedvezőtlenebbnek tartották a többinél.

6. Végül úgy határoztak, hogy felváltva egy huszonkét, illetve huszonhárom napos szökőhónapot iktatnak be a naptárba, hogy a polgári naptári év megegyezzen a természetes évvel. Ezt a betoldást a leginkább megfelelő módon február hónapba iktatták Terminalia és Regifugium ünnepe közé. Ezt addig folytatták így, mígnem észrevették, hogy a polgári naptári évek valamivel hosszabbak a természetesnél. Hogy ezt a tévedést kijavítsák, megbízták a pontifexeket, és az ő döntésükre bízták a közbeiktatás ésszerű megoldását.

7. De ezek legtöbbje rosszakaratból vagy részrehajlásból - hogy valaki gyorsabban távozzon hivatalából, vagy a hivatalt hosszabban töltse be, vagy hogy egy állami bérlő az év hosszából nyereséget szerezzen vagy veszteséges legyen - önkényesen nagyobb vagy kisebb időszakot toldott be, és így a dolgot, amit azért bíztak rájuk, hogy kijavítsák, még jobban elrontották.

8. Az eltérés már olyannyira nagy volt, hogy C. Caesar pontifex maximusként - saját harmadik és M. Aemilius Lepidus consulsága alatt -, hogy a hibát visszamenőleg kijavítsa, november és december hónapok közé két 67 napos szökőhónapot tett be, bár már február hónaphoz 23 napot toldott, és így azt az évet 445 napossá tette. Egyidejűleg a jövőről is gondoskodott, nehogy újra tévedjenek. A szökőhónapot ugyanis eltörölvén a polgári naptári évet a nap járásához igazította.

9. így a 35 5 naphoz tízet adott, amelyeket a hét 29 napos hónapban úgy osztott el, hogy januárhoz, sextilishez és decemberhez 2-2 nap járult, a többihez pedig l-l . Ezeket a napokat pedig a hónapok végéhez csatolta hozzá, nehogy tudniillik az egyes hónapok ünnepei helyükről elmozduljanak.

10. Ezért most, bár hét hónapban van 31-31 nap, 4 mégis a kezdettől fogva így megalkotott háromtól abban különbözik, hogy Nonaejuk a 7. napon van, a másik háromnak és az összes fennmaradó többinek pedig az 5. napon. Továbbá azt a negyed napot illetően, amely úgy tűnik, hogy a valódi évet teljessé tenné, úgy határozott, hogy 4 év elteltével egy napot iktassanak közbe ott, ahol egy-kor a hónapot szokták, azaz a Terminalia után. Ezt a napot most bissextusnak nevezik.

11 . Ettől az évtől kezdve - melyet Iulius Caesar így rendezett el - nevezik a többit, amelyek Caesar negyedik consulságával kezdődnek, a mi időnkig Iulianus-évnek. Ez a Iulianus-naptár, bár optimálisan alkalmazták a természetes évhez, mégsem áll egyedül. Ugyanis a korábbi naptárakat is, még ha egyesek tíz hónaposak voltak is - éspedig nemcsak Rómában vagy Italia-szerte, hanem minden népnél -, amennyire lehetséges volt, ugyanígy javították ki. így ha az évek bizonyos számáról van itt szó, nem szabad másként érteni, mint természetes évnek.


I Censorinus: De die natali 20.1-11.