logo

XVI October AD

A Iulianus-naptár bevezetése

Az intercalatio tárgyalásakor láthattuk, hogy a praeiulianus naptár készítője sikertelenül próbálta összeegyeztetni a holdhónapokat az évszakok járásával. Az intercalatio módszerével nem sikerült orvosolni a problémát, hiszen a pontifexek gyakran politikai szempontokat vettek figyelembe és a szökőhónapot úgy alkalmazták, hogy betoldásával támogassák szimpatizánsaikat, vagy elhagyásával megrövidítsék ellenfeleik hivatali évét.

Forrásaink alapján az alábbi években iktattak be szökőhónapot a római pontifexek:

Kr. e. 260 (= a. U. c. 494) CIL I2 p. 47
Kr. e. 236 (= a. U. c. 518) CIL I2 p. 47
Kr. e. 189 (= a. U. c. 565) Liv. XXXVII. 59.
Kr. e. 177 (= a. U. c. 577) CIL I2 p. 48
Kr. e. 170 (= a. U. c. 584) Liv. XLIII. 11. (23 napot toldottak be)
Kr. e. 167 (= a. U. c. 587) Liv. XLV. 44 (22 napot toldottak be)
Kr. e. 166 (= a. U. c. 588) CIL I2 p. 48
Kr. e. 94 (= a. U. c. 660) ILLRP2 Nr. 719
Kr. e. 83 (= a. U. c. 671) Cic. Quinct. 79. (valószínűleg 22 napot betoldás)

A Kr. e. II-I. századra már súlyos anomáliák fordultak elő: Kr. e. 190-ben 119, Kr. e. 168-ban pedig 74 nappal járt az év a csillagászati év előtt.501 Bár ezt a hibát a Kr. e. I. századra kijavították, Iulius Caesar és Pompeius polgárháborúja idején az év az évszakokhoz képest 90 napot késett.

Censorinus szavaival: „Már oly nagy volt az eltérés, hogy C. (Iulius) Caesar pontifex maximus a maga harmadik és M. Aemilius Lepidus első consulsága idején, az időben visszafelé fennálló hiba kijavítására két összesen 67 napból álló hónapot iktatott be a november és a december hónapok közé, noha február hónapban egyszer már beiktatott 23 napot és így azt az évet 445 naposra bővítette.” (Cens. XX. 8.)

A naptárreform matematikai-csillagászati hátterét Szószigenész egyiptomi csillagász dolgozta ki és a reformot Caesar vezette be Kr. e. 46-ban. Az intercalatio rendezése mellett teljesen átalakították a római időszámítást, ugyanis a praejulinus luniszoláris évet elhagyva egy tisztán szoláris évet vezetett be: „a polgári évet a Nap járásához igazította” (Cens. XX. 8).

A 355 napos Numa-féle holdévet tíz nappal kiegészítette, a többletet a 29 napos hónapok között osztotta szét, így alakult ki a naptár ma is használt szerkezete:

január 31 nap quintilis (később július) 31 nap
február 29 nap sextilis (később augusztus) 30 nap (ma 31 nap)
március 31 nap szeptember 30 nap
április 30 nap október 31 nap
május 31 nap november 31 nap (ma 30 nap)
június 30 nap december 31 nap

A többletnapokat Caesar a hónapok végén helyezte el, így az ünnepnapok megmaradtak eredeti megszokott helyükön. A napévre való áttérés miatt Caesar elrendelte, hogy három 365 napos évet egy 366 napos szökőév kövesse, amelyben a korábbi szökőhónap helyére, Terminalia ünnepét követően (február 23.) egy szökőnapot vezessenek be (ez volt a dies bis sextus, vagyis a március Kalendaeja előtti másodszori 6. nap).
Caesar azonban nem rendelkezhetett világosan arról, hogy mikor iktassák be az első szökőévet, hiszen Kr. e. 44-ben meggyilkolták.504 Macrobius és Solinus szerint a pontifexek 36 éven keresztül tévesen alkalmazták az intercalatiót: nem 4, hanem 3 évente iktattak be egy-egy szökőnapot, vagyis 9 szökőnap helyett tizenkettőt iktattak be. A hibát Augustus javította ki, aki elrendelte, hogy Kr. u. 4 és az azt követő valamennyi 4. év szökőév legyen, egyszersmind úgy rendelkezett, hogy a 36 év alatt felhalmozódott 3 „szökőnap-többlet” miatt Kr. u. 4-ben, 8-ban és 12-ben ne iktassanak be szökőnapot. Ezenkívül Augustus a caesari 29 napos februárból egy napot a 30 napos sextilis hónaphoz csatolt, így alakult ki a ma is használt 28 napos február, illetve 31 napos sextilis, amelyet egyébként a senatus a princepsről augusztusnak nevezett el.

A Iulianus-naptár csillagászati szempontból már csak egyetlen hibát tartalmazott: a tropikus év valójában nem 365,25 nap, hanem csak 365,2422, vagyis 365 nap 5 óra és 48 perc; 11 perccel és 13 másodperccel rövidebb a Iulianus évnél. Ez a hiba 100 év alatt már 1121 perc, vagyis több mint 18,5 óra! 1578-ban XIII. Gergely pápa utasítására Aloysius Lilius és Christophorus Clavius úgy módosították a naptárat, hogy a százassal végződő nem lesznek szökőévek, kivéve a négyszázzal oszthatókat (tehát pl. 2000, 2400, 2800, 3200, stb). Ezen kívül a pápa rendeletére az addig felhalmozódott többlet kiküszöbölésére 1582 október 4 után október 15 következett.



Forisek Péter