logo

XXII October AD

Egyéb időszámítási rendszerek

A Kr. u. 7-8. században az etiópok egy a dionysiusitól eltérő incamatiós datálási szisztémát ismertek, de ez ugyanúgy nem talált követőkre, mint az a rendszer, amelyet Malalas és a Chronicon Paschale (Húsvéti krónika) alkalmazott. Ez Krisztus mennybemenetelét tekintette volna egy új aera kezdetének. Volt egy szisztéma, amely Jézus passío-ját vette alapul, az incarnatio 33. évét tekintve támpontnak, amely rendszer főleg Franciaországban volt népszerű a 11. században. Ami a keresztény éves ciklust illeti, a modem időkig eleven a vita arról, hogy mikorra is kell tenni a kezdetét: december 25-re vagy január 1-jére vagy március 25-ére, illetve húsvét napjára. Mindegyik megoldás talált védelmezőkre és követőkre, attól függően, hogy Európa mely részéről és milyen időszakról van szó.

A keresztény időszámítás világkorszakairól szólva utaltunk már a világ teremtésére mint lehetséges kronológiai kiindulási pontra, ahogy a zsidók aera-felfogásában ez is az irányadó, a teremtés idejére az anno mundi-val (a világévvel) utalva, amelynek szokásos rövidítése AA4, s ezt nem szabad összetéveszteni az ante meridiem abbreviatiójával (a. m. - d. e.). Ez a zsidó időszámítási rendszer főleg a Kr. u. 9. századtól vált népszerűvé és terjedt el szélesebb körben. Itt többek között az okoz problémát, hogy a bibliai datálás tekintetében ellentmondások vannak a zsidó és a szamaritánus héber szövegek és a Septuaginta görög textusa között. E hagyománnyal a korai keresztény időszámítások olyan szorosan érintkeznek, hogy ilyen módon a kronológia is egy újabb lehetőséget kínál a keresztény-zsidó párbeszédre, úgy, ahogy azt a Szentatya szintén meg-próbálta elindítani a most lezáruló évezred fordulóján.



Havas László


Budapesten született 1939-ben. Magyar-latin-görög szakot végzett az ELTE-n. 1962-tól a KLTE oktatója, majd 1995-tól egyetemi tanára. Fő kutatási területei: latin szövegkritika, Cicero, antik történetírás, a római köztársaságkor. A magyarországi Jacques Maintain Egyesület elnöke