logo

XVII Sextilis AD

Előléptetés.

Tűrhetetlen, hogy a katonai kitüntető címeket elragadják maguknak olyanok, akik csatát még nem láttak, csapatzászlókra még csak nem is pillantottak s fegyvert még nem érintettek. A kitüntetések odaítélésénél tehát ne legyen előjoguk azoknak a testőröknek, parancsnokoknak és tribunusoknak, akik császári levélbeli leiratot nyertek, hanem csak azoknak, akit a csapatszolgálat előléptetési rendje alapján a fegyveres szolgálat fáradalmait megjárva jutottak el erre a rangra.
(Ccd. Theod. VII. 21. 1 [313])


Mindenkire nézve, aki katonáskodik, az előléptetéseknek az a rendje, hogy az nyerjen el magasabb rendfokozatot, akinek szolgálati érdeme szerint kijár az elismerés. Ne az legyen tehát a kérdés tárgya, hogy ki katonáskodott előbb, hanem az, hogy ki maradt állhatatos a szolgálati buzgóságban.
(Cod. Theod. VII. 3. 1 [393])


Mivel egyeseket a szüntelen igyekezet segített magasabb katonai rendfokozatokba, másokat pedig a katonai ranglétra ugyanazon az állomásán az isteni szerencse, és mivel az elő- lépések idején viszály támad, hogy ki lépjen elő elsőnek és ki következzék, amikor mindegyik egyazon fokozatról, egyforma adottságok mellett törekszik, ilyen körülmények között joggal döntöttünk úgy, hogy valahányszor valaki császári rendélet alapján vagy szent leirattal lépett át egyik fokozatból a másikba, három éven át mögötte álljon annak, aki ugyanazon szolgálati idővel, de katonai érdeme alapján jutott el ugyanarra az előmenetelre.
(Cod. Theod. VII. 3. 2 [499])


Forrás: Hahn István - A hadművészet ókor klasszikusai