logo

XII December AD

Az újoncozás (sorozás)

A sorozást a közönséges öt lábnyi és két hüvelyknyi (kb. 168 cm) norma szerint kell megtartani.
(Cod. Theod. VII. 13. 3 [367]).


Méltóságod757 ne engedje, hogy akik ujjaik levágásával akarnak szabadulni a katonai szolgálattól, ezeknek az isteni Constantinus rendelete értelmében kezük megcsonkulása menedéket biztosítson. Az ilyeneket a városok részére bármilyen feladatra fel lehet használni, ha már önként csonkították meg magukat.
(Cod. Theod. VII. 13. 4. [367])


Akire rábizonyult, hogy a katonai kötelezettségtől menekülve uj jainak levágásával öncsonkítást követett el, tette megégetéssel toroltassék meg és földesurát is, aki ezt nem akadályozta meg, súlyos bírság sújtsa.
(Cod. Theod. VII. 13. 5. [368, 370, 373?])


Aki az aljas ujjcsonkítással kívánja elkerülni a fegyverviselést, ne meneküljön meg attól, amit kerül, hanem e bélyeggel megjelölve viselje a katonáskodás reárakott terhét, ha már a kitüntetését eltolta magától. Magának a tartományi lakosságnak pedig, mely ezeknek az ifjaknak a merényletei következtében gyakorta szenved újonc szolgáltatási szükségben, teljesen szabad választás adassék, úgyhogy a sorozás megejtésének szokásos időpontjában egy éptagú helyett két csonkítottat állítson elő Magasságodnak.
(Cod. Theod. VII. 13.10 381])



Az önkéntes jelentkezés előfeltételei

Valahányszor arra az elhatározásra jut valaki, hogy katonai szolgálatra jelentkezik, nyomban meg kell vizsgálni születési körülményeit és életviszonyait, úgy hogy illetősége, származása és szülei felől ne téveszthessen meg.
A vizsgálat eredményének is azonban csak az esetben szabad hitelt adni, ha azt köztiszteletben álló emberek tanúsága is megerősíti. így lehet ugyanis biztosítani, hogy senki nem szökik meg a városi közmunkaszolgálattól és csak az olyan jelentkezik katonai szolgálatra, akit az igen gondos vizsgálat származása vagy életfeltételei alapján teljességgel szabadnak talál.
(Cod. Theod. VII. 2. 1 [383])


Aki fel szándékozik esküdni, legelsőben is szerezze be a születési helyének vagy lakóhelyének megfelelő városban a bizonyítványát és igazolja, hogy sem apja, sem nagyapja nem városi polgár s hogy teljességgel mentes a rendi kötelezettségek alól. Ha mm így járt el, szolgáljon tudomására, hogy örökre vissza fogják állítani eredeti helyzetébe és se m szolgálati idejével, sem katonai érdemeivel szerzett előjogai nem fogják megvédeni.
A városi rendek is vegyék tudomásul, hogy felelősséggel tartoznak, ha kitudódik, hogy valakinek kedveztek és a. bizonyítványba valótlant vezetve be, hazugsággal bárkinek is lehetővé tették a rendi kötelékéből való eltávozást.
(Cod. Theod. VII. 2. 2 [385])


Forrás: Hahn István - A hadművészet ókor klasszikusai