logo

XI December AD

A veteránok

Mikor bevonult a császári család és üdvözlésére eléje járultak a katonai praefectusok, tribunusok és a legkiválóbb katonák, felkiáltottak: „Az istenek őrizzenek meg nekünk; a Te jóléted a mi jólétünk, őszintén mondjuk, hitünkre mondjul?!

A veteránok egy emberként emelték fel szavukat: „Felséges Constantinus! Miért tettél bennünket veteránokká, ha semmi kedvezményt nem élvezünk?”

A felséges Constantinus felelt: „Az én veteránjaim boldogságát mindinkább gyarapítanom kell, ahelyett hogy csökkenteném!” Victorinus veterán így szólt: „Szüntelenül mindenütt szolgáltatások és terhek hárulnak reánk!”

Felséges Constantinus mondotta: „Világosabban jelöld meg, kiváltképp melyek azok a szolgáltatások, melyek súlyosan terhelnek Benneteket?” Az összes veterán felelt: „Bizony Előtted is nyilvánvaló!”

A felséges Constantinus így telelt: „Legyen tehát kinyilvánítva, hogy magasságom már most a következőket biztosította minden veteránnak: közülük senkire se háruljon semmiféle polgári szolgálat, sem közmunkateher, sem pedig városi vagy állami adószolgáltatás. Kereskedelmi tevékenységük után semmiféle illetéket nem tartoznak leadni. Az állami haszonbérlők is, akik ügynökeik útján jogtalan többletet szoktak behajtani, e veteránoktól távol maradjanak, hogy fáradalmaik után örökös nyugalmat élvezzenek. Kincstárunknak is ugyanezzel a levélbeli leirattal megtiltottuk, hogy bárkit is közülük háborgasson; szabadon vegyenek és adjanak el tehát, a legkedvezőbb üzleti feltételek mellett folytassanak pénzügyieteket és kereskedjenek, hogy kedvezményeiket korunknak e békéje és nyugalma közepette háborítatlanul élvezzék, semmiféle polgári, azaz testi vagy személyi szolgálat vagy vámteher ne sújtsa őket, hanem öregségüket a fáradalmak után nyugalomban töltsék.
(Cod. Theod. VII. 20. 2 [320] = Cod. Just. XII. 46. 1)


Minden kiérdemesült veteránnak házat adunk, melyet saját maga választ és örökös adómentességet ígérünk. A tulajdonos nélkül álló, vagy egyéb más földekből vegyenek tulajdonukba szántókat a saját választásuk szerint és legyenek biztosítva, hogy földjük termése nekik lesz átengedve: semmiféle adót, semmiféle évenkénti beszolgáltatást nem követelünk; sőt inkább hozzátesszük, hogy földjeik megműveléséhez állatokat és magvakat is adunk, úgy, hogy annak, aki a testőrségből távozott, két pár ökröt és mindkét terményfajtából száz vékát juttassanak, a többieknek pedig, akik kitüntetéssel vagy sebesüléssel szereltek le, egy-egy pár ökröt és mindkét terményből ötven vékát utaljanak ki.
(Cod. Theod. VII.)


Forrás: Hahn István - A hadművészet ókor klasszikusai