logo

XI December AD

Egy Perzsa kém üzelmei

A késő-római történelem utolsó nagy történetíró-egyénisége a görög (antiokhial) származású Ammianus Mareellinus (kb. i. sz. 330 - 395).

Ammianus Mareellinus magas katonai tisztségeket töltött be Constantius, Julianus császárok és Valentinianus meg Valens kettős császársága idején. Részt vett Julianus nagy perzsa hadjáratában (i. sz. 362-363).

Történeti művét Tacitus munkájának folytatásaként írta meg, de abból csak a XIV-XXXI. könyvek maradtak fenn, amelyek a történetíró saját korának, a 353 és 378 közötti negyedszázadnak eseményeit jegyzik fel.

Hadtörténeti vonatkozású közléseit az író katonai képzettsége és gyakorlati tapasztalatai különösen értékesekké, a későókori hadügy és hadművészet fontos forrásainak egyikévé teszik.


Ammianus Mareellinus: Rerum gestarum libri [A történelem könyvei] XVIII. 5 [kihagyásokkal]


(5) Élt akkor egy bizonyos Antoninus, eredetileg jómódú kereskedő, azután Mesopotamia fővezére mellett számtartó tiszt, végre udvari testőr, egy sokat tapasztalt eszes ember, akit jól ismertek azon az egész vidéken. Néhány ember kapzsisága terhes adósságokba keverte őt .

...Most már mindenre el lévén szánva, alattomban kémkedett a birodalmi kormányzat minden ágában és mind a két nyelvben jártas lévén, a számadások körül settenkedett és feljegyezte, miféle és milyen erejű katonaság hol állomásozik, vagy hadjárat esetén merre szándékozik felvonulni, úgyszintén fáradhatatlan tudakozódással kikutatta, van-e elegendő fegyver, élelmiszer és egyéb hadikészlet. Így megismerkedett az egész Kelet szervezetével és megtudta, hogy a katonaság és a hadi kincstár legnagyobb része Illyricumban van elhelyezve, ahol a császárt komoly ügyek tartóztatják.

Amikor közeledett a határnap, amelyen meg kellett fizetnie azt az összeget, amellyel erőszakkal és ijesztgetéssel kicsikart kötelezvénye értelmében tartozott és előre látta, hogy mindenfelől mindenféle üldözésnek lesz kitéve, minthogy a császári kincstartó könyörtelenül sürgette a fizetést: arra szánta magát, hogy feleségével, gyermekeivel és minden pereputtyával nagy nekikészülődéssel átszökik a perzsákhoz.
Hogy elkerülje a katonai őrségek figyelmét, Hispisban, egy Tigris melletti helységben, olcsó áron telket vásárolt. Ezzel a fogással elérte, hogy senki sem merte a nagy családú földbirtokostól számon kérni, mit keres a birodalom e végső határán. Ezalatt ő hű emberei révén, akik úszni tudtak, gyakori titkos tanácskozásokat folytatott Tamsapor-ral, aki akkorában a túlsó part egész vidékét kormányozta és akit már régebben ismert. Egyszer aztán a perzsa táborból küldött izmos emberek segítségével dereglyékre rakta házának minden értékes holmiját és késő éjjel átment a folyón…


Forrás: Hahn István - A hadművészet ókor klasszikusai