logo

XXIV Sextilis AD

Constantinus hadügyi reformjai

(Zoszimoez: Nea hisztoria [Új történelem] II. 32-33)


(32) . . . Miután a praefectusok hivatalkörét megosztotta, más módon is a birodalom erejének gyengítésére törekedett. Eddig a különféle helyeken állomásozó katonaság élén, nemcsak centuriók és tribunusok, hanem dux-ok (vezérek) is álltak, ezek léptek a régebbi praetorok helyébe. Constantinus két főparancsnokot (magister militum) nevezett ki és ezek hatalmába adta a katonák fegyelmezését és büntetését. Ezzel azonban közvetlenül elöljáróik tekintélyét csökkentette. Hogy ez mind békében, mind háborúban mennyi bajt okozott, mindjárt elmondom,
A „praefectus praetorio” tisztség betöltői hajtják be mindenütt az adókat és fedezik ebből a katonai szükségleteket. Így a katonákat kétféleképpen tartották kezükben: egyrészt ők ítélkeztek fegyelemsértések esetében, másrészt a katonák azt is észben tartották, hogy ugyanaz a személy adja zsoldjukat, aki őket büntetni is jogosult. Ezért nem merték az előírásokat megszegni, mert egyaránt féltek a zsold megvonásától és az azt nyomon követő fegyelmi büntetéstől.
Most azonban más személy (a praefectus praetorio) lett ellátásuk gazdája, és más személy (a magister militum) a fegyelmi büntetések ura. Ezóta tesznek a katonák mindent a maguk kedve szerint, s ehhez még hozzájárul, hogy a praefectusok és alárendeltjeik a katonai ellátmány nagy részét a maguk hasznára fordítják.

(33) Constantinusnak egy másik intézkedése is arra vezetett, hogy a barbárok akadálytalanul nyomulhattak be római területre. Már elmondtuk, hogy Diocletianus a maga előrelátásával a római birodalom határait megerősített városokkal, őrségekkel és erődökkel (burgus) övezte, s az egész sereget ezekben helyezte el. Így a barbárok sehol sem tudtak áttörni, mert mindenütt megfelelő erő szorította vissza a betolakodókat. Ezt a biztonságot gyengítette meg Constantinus, amikor a hadsereg nagy részét a határról áthelyezte az erre a segítségre semmiképpen rá nem szoruló városokba. így a barbároktól sanyargatott határterületeket megfosztotta védőiktől, s az addig nyugodt, békés városokat zaklatta a katonai beszállásolásokkal. E városok egy része azóta már elnéptelenedett, a színházak és a fényűzés lezüllesztette a katonákat. Egyszóval: ügyeink romlásának első magvait ő hintette el.


Forrás: Hahn István - A hadművészet ókor klasszikusai