logo

XXIV Sextilis AD

Ókori források (Julius Caesar és korszaka)

Most olyan fejezethez értünk, amelyben az életrajzírás és az önéletrajzírás egybeesik a történelemmel. Caesar De bello Gallico („A gall háborúról”) címet viselő írása különös érdeklődésre tarthat számot a brit, a francia és a német olvasók körében. Az életrajz a Kr. e. 58 és 52 közötti korszakkal foglalkozik, és mind a hét könyve a periódus egy-egy évének eseményeit rögzíti. Caesar hét könyvéhez egyik tisztje, Aulus Hirtius egy nyolcadikat is hozzáadott, amely Kr. e. 50-ig követi a történelmi eseményeket. A Galliából való visszatérése után Pompeiusszal vívott háborújáról (Kr. e. 49) Caesar a De beilo civili („A polgárháborúról”) című művében számol be. Katonai karrierjének további történetét - keleti hadjáratainak Mithridatész fia ellen Kr. e. 47-ben, Zelánál vívott ütközetéig terjedő korszakát - egy ismeretlen szerző műve alapján követhetjük nyomon. Lehetséges, hogy ezt a könyvet is Hirtius írta. Egy másik, név nélküli mű írja le Caesar győzedelmes észak-afrikai hadjáratát (Kr. e. 47-46), ahol Cato is csatlakozott a túlélő Pompeius-pártiakhoz.
Egy harmadik ismeretlen szerző tollából származó alkotás beszéli el Caesarnak Pompeius fiai ellen vezetett, és Kr. e. 45-ben, a mundai győzelemmel véget érő hispaniai hadjáratát. Sajnos, a Hispaniai háború nagyon nehezen olvasható, bár úgy látszik, hogy szerzője - talán egy fiatal tiszt - szemtanúja volt a leírt hadműveleteknek.

Plutarkhosz Caesar életrajzán kívül Suetonius is megírta Caesar élettörténetét. Suetonius (Gaius Suetonius Tranquillus) Kr. u. 69-ben született, és a II. században halt meg. Élete során titkári hivatalt vállalt Hadrianus császár alatt, amely tisztséghez talán egy másik híres író, az ifjabb Plinius (Gaius Plinius Caecilius Secundus) támogatása segítette. Suetonius csaknem egyetlen ránk maradt műve a Caesarok élete. 12 életrajzot tartalmaz, melyek sora Iulius Caesaréval kezdődik, majd az abszolút hatalomban őt követő római császárok sorával egészen Domitianusig folytatódik.
Iulius Caesar politikai pályájáról - a galliai katonai parancsnokká való kinevezése előtt - legtöbbet Cicero és Sallustius árul el, de Plutarkhosz és Suetonius által megírt életrajzai ellenére ifjúkorára vonatkozó adataink hiányosak és pontatlanok. Miközben Sulla energiáit a Marius-párttal szembeni itáliai megtorlásokra összpontosította, az időlegesen legyőzött Mithridatész ismét aktív lett, és az akkor keleten tartózkodó Caesar lelkesen vett részt az ellene indított katonai akcióban.

Miközben flottát mozgósított Bithyniában, az a vád érte, hogy homoszexuális kapcsolat fűzi a bithyniai királyhoz, ám Suetonius, aki ezt állítja, híresen rabja volt a botrányoknak. Még ifjúkorában katonai elismerést szerzett Caesar a keleti hadjáratokban, és egy Mytilene elleni akció után, egy katonatársa életének megmentéséért polgári babérkoszorút kapott. Crassushoz hasonlóan valószínűleg a politika kedvéért hagyott fel a katonáskodással, később azonban rá kellett ébrednie, hogy abban a világban, amelybe került, a politikai sikerek előfeltétele a katonai hatalom és a győzelem.
A hadakozáson és politikán kívül Caesar az irodalom iránt is élénk érdeklődést tanúsított. Korábbi karrierjét annak érdekében szakította félbe, hogy irodalmi tanulmányokat folytasson Rhodoszon. Több, mára már elveszett munkát is írt az irodalomról. Tudjuk, hogy ezekben a műveiben a szokatlan és homályos jelentésű szavak használatának elkerülését javasolta, és saját háborús kommentárjai - mivel ő a gyakorlatban is követte, amit az elméletben javasolt - az érthetőségnek valóban mintapéldái.


Forrás: John Warry - A klasszikus világ hadművészete Fordította: Dezső Tamás