logo

XII December AD

Caesar és a belga gallok

Az Ariovistus felett aratott győzelme után Caesar délre utazott, hogy - mint az itáliai Gallia helytartója - bírói kötelességeinek eleget tegyen. A Jura-hegységtől nyugatra, téli táborba szállt seregét egyik helyettesére hagyta. Az északon élő, kelta és germán keverék-nép, a belga gallok azonban háborúra készülődtek.
A következő nyáron, miután az aeduusok (Aeduí), egy szövetséges gall törzs néhány figyelemelterelő hadműveletét megszervezte, Caesar az Axona-folyónál (ma Aisne) megütközött a belga gallok 40 000 fős, egyesített seregével. Caesar egy, a folyókanyartól körülölelt alacsony dombon állította fel erődített táborát. A gabona utánpótlás ismét kétségessé vált, de a táborhelyet nemcsak a taktikai védelem szempontjai szerint, hanem egy esetleges bekerítés és a hátországgal - az utánpótlás forrásával - való kapcsolattartás végett választotta ki. Mivel a nagy létszámfölényben lévő ellenséggel a tábor előtti síkon szeretett volna megütközni, Caesar mindkét szárnyát árokásással igyekezett megerősíteni. Az árkok a tábortól egy-egy - tüzérségi eszközökkel is ellátott – záró erődig húzódtak. Az előkészített csatatér így egy arénához hasonlított.

A Caesar lovasságának sikerét hozó előcsatározásokon kívül azonban egyik fél sem kockáztatta meg, hogy a köztük lévő mocsáron keresztül támadjon. A belgák ezután gázlókat találtak a folyón, és kísérletet tettek a római utánpótlási vonalak elvágására. Ezt a tervet azonban Caesar lovasságának és könnyűgyalogságának gyors bevetése megakadályozta. A rómaiak a vízben támadtak rá a gallokra, és súlyos veszteségeket okoztak nekik. A belgák menetelésük során elvétették egy gall város bevételét, amelynek mint szövetséges, Caesar még idejében segítséget küldött. A készleteikből kifogyott belgák ekkor úgy döntöttek, hogy mindegyik törzs hazatér szállásterületére, de ismét összegyűlnek, ha valamelyiküket is támadás éri. Visszavonulásuk azonban olyan szervezetlen és zavaros volt, hogy a rómaiaknak sikerült mindegyik kontingensüket egyenként lerohanni, és a szörnyű kavarodásban lemészárolni.
A legtöbb belga törzs ezután már inkább békét kötött Caesarral, de a legerősebb, a nervius (Nervii) továbbra is ellenséges maradt. Miután felderítették a római menetelés normális rendjét, rajtaütésre szánták el magukat. Egy - főleg gyalogságból álló és egy erdős dombtetőről előtörő - egység Caesar lovas előőrsét maga előtt űzve átkelt a Sabis-folyón (Sambre), és a dombnak felfelé támadásba lendült az éppen táborveréshez készülődő rómaiak ellen. Hat római legio menetelt a málha előtt, amelyet két hátsó legio védett. Ez különbözött attól a felállástól amelyre a Nervii számítottak, mert rendesen a támadásra nem számító legiók mindegyikét a saját málhaszerelvénye választja el egymástól.

A meglepetés azonban így is akkora volt, hogy a rómaiaknak még a sisak felvételére és a pajzsborítók eltávolítására sem volt idejük. Caesar kikapta egyik hátsó embere kezéből a pajzsot, és az első sorba előrefurakodva személyes példájával lelkesítette csapatait. A rómaiak súlyos veszteségeket szenvedtek, de rutinjuk és az a tény, hogy tisztjeik és katonáik parancs nélkül is tudták, mit kell tenniük, megmentette őket a katasztrófától. A meglepetésre és létszámfölényre építő nerviusok hátrányos helyzetbe kerültek, amikor a hátsó legiók is beérkeztek. Sokan közülük elszántan harcoltak és estek el a csatában, de a rómaiak már urai voltak a helyzetnek. Ezen a napon a nerviusok mint katonai erő teljesen megsemmisültek.
Caesar az Aduatuci, a kimberekkel szövetséges germán törzs elleni rövid hadjárattal fejezte be a belga Gallia meghódítását. Ők a Nervii segítségére indultak, de a csatából elkéstek és így külön maradtak. Caesar fegyverletételre kötelezte őket, de néhány fegyvert titokban megtartottak, és az éj leple alatt kísérletet tettek a városukból való kitörésre. Az ilyen jellegű akciókra Caesar jelzőtüzek rendszerével készült fel. A kialakuló harcban súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek, és a teljes maradék lakosságot, közel 350 000 embert rabszolgának adott el.

Forrás: John Warry - A klasszikus világ hadművészete Fordította: Dezső Tamás