logo

XVII Sextilis AD

Az alesiai hadműveletek

A gergoviai hadművelet volt a legsúlyosabb kudarc, amit Caesar a gall háborúk során elszenvedett. Egy ideig fontolgatta a visszavonulást a Gallia más területein fenyegető veszély miatt. Ám visszavonulásának puszta ténye is lázadásra bátorított, és az aeduusok elpártolásához vezetett, akiknek iránta való régi hűsége Vercingetorix folyamatos sikereinek következtében ingott meg. Északon sok törzs nem csatlakozott az általános felkeléshez, a lázadó belgákat pedig Caesar helyettese, Labienus, a Sequana (Szajna) partján, Lutetiánál (Párizs) leverte. Vercingetorix ekkor hatalmas lovassereget gyűjtött, és támadást indított a római provincia határán élő gall törzsek ellen. Caesar azonban segítségül hívta a Rhenus-menti germán törzsek lovasságát, akikkel korábban kiegyezett. Vercingetorixot visszaverték, mire ő az aeduusok területén fekvő városba, Alesiába (valószínűleg Alise-Saint-Reine) vonult vissza.
A gall vezér azt remélte, hogy megismételheti a gergoviai sikert, ám látnia kellett, hogy Caesar most erős blokádra készül. Mielőtt a római ostromfalak teljesen körülzárták volna, Vercingetorix egész lovasságát hazaküldte, mindenkit a maga törzséhez, hogy minden irányból hozzanak felmentő seregeket. Caesar hamarosan összeütközésbe is került ezekkel a felmentő csapatokkal. Ám kettős árokrendszere olyan hatásosnak bizonyult, hogy mind a belülről, mind a kívülről jövő támadásokat addig fel tudta tartóztatni, amíg Vercingetorix serege a kiéheztetés miatt meg nem adta magát. Vercingetorixot - Caesar római diadalmenetére várva - hat évig tartották fogva. Amikor az ünnepségek véget értek, a szokásokhoz híven kivégezték. (Pompeius biztosan sokkal lovagiasabban viselkedett volna!)
Kommentárjaiban Caesar nagyon részletesen leírja az alesiai hadmérnöki műveleteket. A római árkok táborok és erődök körgyűrűjét kötötték össze. A belső árok 6 m széles volt, függőleges oldalakkal (alul nem keskenyedtek el). A fő kerítőfalat 400 passusszal e mögött az árok mögött építették meg. (1 passus=5 római láb [pes]; 1 római láb=296 mm. Tehát 400 passus=592 m. Az adatok egyébként Caesartól származnak.) Itt kettő, egyenként 4,4 m széles és 2,4 m mély árkot ástak. Ahol csak lehetett, a folyót elterelték, hogy a belső árokba vizet vigyen. Az árkok mögött 3,6 m magas sánc volt, amelyet kihegyezett karókból álló palánkfallal láttak el. A mellvédeket és a pártázatot 23,5 méterenként tornyokkal tagolták. Erődítményei előtt Caesar különféle tövis- és egyéb csapdákat telepített, amelyeket találóan - vagy inkább fekete humorral - „liliomoknak” (lítium) vagy „fullánkoknak” (stimuli) neveztek el. A felmentő sereg nyilvánvaló veszélye ellen ezután egy párhuzamos, külső erődvonalat is építettek. A belső gyűrű hossza 11 római mérföld (16,3 km), a külsőé pedig 14 római mérföld (20,7 km) volt.

Caesar leírása szerint megérkezésekor a felmentő sereg 250 000 gyalogosból és 8 000 lovasból állt. A belga seregeket Commius, Caesar egykori barátja vezette, aki a civilizációval szemben a szabadságot választva végül Vercingetorix mellé állt. Eközben a helyőrség - talán az előrelátható mészárlás vagy kannibalizmus elkerülésére - kiűzte Alesia polgári lakosságát. Szerencsétlen kitaszítottak könyörögtek, hogy római rabszolgák lehessenek, és ellátást kaphassanak. Caesar, akinek csak 30 napra elegendő tartalékai voltak, megtiltotta, hogy enni adjanak nekik.
Amikor a hatalmas felmentő sereg és Alesia elszánt védői egyszerre támadták meg a rómaiakat, a csata kimenetele egy ideig bizonytalannak tűnt fel. Caesar azonban később bevetette az addig tartalékban tartott germán lovasságát, amely megfutamította az ellenséges lovasságot, és gyilkolni kezdte a hozzájuk tartozó ellenséges íjászokat és könnyűgyalogságot.
Az ostromlott helyőrség ekkor éjszakai támadást intézett a római állások ellen. A gallok egyre bonyolultabb ostrommódszereket alkalmaztak, és létrákkal és mászóhorgokkal voltak felszerelve. A sötétben mindkét fél használt hajítófegyvereket és lövedékeket, de Caesar szavaiból úgy tűnik fel, hogy az áldozatok mindkét oldalon véletlenül, a „zárótűz” során estek. A római legionariusok eközben az előre megbeszélt terv szerint elfoglalták állásaikat, feltartóztatták, majd visszaverték a gall támadást.

A római árokrendszer elleni végső - egyszerre kívülről és belülről indított - támadást ismét lovassági akció döntötte el. Caesar a feltűnést elkerülve éppen akkor küldte ki lovasságát az ellenség hátába, amikor az súlyos harcokat vívott a földsáncon. Az alesiai helyzet ebben a pillanatban egymásba helyezett dobozokhoz volt hasonló. A központban maga a város állt. Vercingetorix, hogy megvédje táborait, egy 1,8 m magas fallal vette körül a környező fennsíkot. Ezen kívül volt a római árokrendszer kettős gyűrűje, amit most a gall felmentő sereg támadott kívülről. Őket pedig Caesar lovassága lepte meg hátulról.
Az Alesia megadását kikényszerítő csata után sok gall vezér került Caesar kezébe. Commius azonban további kalandok után Britanniába menekült, ahol (a mai Hampshire területén) belga törzsének emigráns csapata fölött uralkodott.


Forrás: John Warry - A klasszikus világ hadművészete Fordította: Dezső Tamás