logo

XVII Sextilis AD

Római hadtudománnyal foglalkozó írók

Sextus Julius Frontinus (Kr.u. 40 105)

Frontinus Strategematica című művében összefoglalja a korábbi hadtudományi írók (Cato, Celsus, Patemus) műveit, és főként az ostromtechnikával kapcsolatos információkra tér ki. A kor magas fokú várépítészetére tekintettel előtérbe helyezi az olyan tevékenységeket (meglepetés, megtévesztés, kiéheztetés), amelyek feleslegessé teszik a hosszadalmas ostromot. ír a különböző hadicselekről, az ellenfél helyőrségének elvonásáról, vízhiány előidézéséről. Fontos lépésként tárgyalja a váratlan irányokból való betörés lehetőségét és kivitelezését, a kitöréseket és a rájuk adott választ. Műve inkább a várvívás taktikai részeivel foglalkozik, mint az erődítések tervezésével, építésével.


Publius Flavius Vegetius Renatus (Kr. u. IV. század)

Vegetius Epitoma rei militaris (A hadtudomány foglalata) című műve az egyik legátfogóbb hadművészeti anyag a római korban. Több fejezetében foglalkozik az erődítésekkel. Külön rész szól a tábori erődítések készítéséről, a szükséges anyagokról, az építés módjáról és feltételeiről. Közli a kor szabványos tábori erődítési elveit. A városerődítések kialakításánál kitér a falak beszögeléseinek fontosságára, az oldalozásra alkalmas tornyok építésére. Kimondja, hogy az egész védvonalon el kell érni a teljes pásztázási lehetőséget.
A falak építésénél ügyelni kell a többszörös, földdel feltöltött fal szorosokra, mivel ezek megakadályozhatják a falak betörését. Művében részletezi az ostromeszközök alkalmazását, ezek hatását, az ellenük való tevékenységet. Kitér az olyan részletekre is, mint az ellenséges város falmagasságainak meghatározása. Elmondhatjuk, hogy Vegetius példaszerű összefoglalását adja kora várépítészeti lehetőségeinek, eljárásainak.



Forrás: Dr. Winkler Gusztáv A városerődítés kezdetei (Kr.e. 5000 Kr.e. 1000)