logo

XVII Sextilis AD

Ország-erődítés a római birodalomban, a Limes

A természetes határok elérésével és a hatalmi viszonyok megszilárdulásával lehetővé vált a római birodalomban az általános határvédelmi rendszer kiépítése (Limes). Részletesebben tárgyalni azért érdemes, mivel gyakorlatilag átszelte egész Európát, és Angliától Magyarországig viszonylag egységes rendszert alkotott. Ami témánkba vág az, hogy az erődrendszer mentén végig kialakulnak az erődvárosok, és az őket támogató kisebb erődök.

A Limes kiépítését az évszázadok folyamán más és más célból fejlesztették, erősítették, és ez lehetővé teszi a rendszer időbeli periódusainak vizsgálatát. Amikor a római hódítás elérte a közvetlen utánpótlási és szervezési lehetőségek határát, akkor történt az első erődvonalak megalkotása. Emiatt ez először a távolabbi, hosszabb előkészítést igénylő katonai vállalkozások utánpótlási, gyülekezési és biztosítási bázisainak láncolatát jelentette.
A Kr.u. első évtizedekben így az erődök laza láncolata alakult ki. Ezek az erődök (és a kapcsolódó erődített települések) szolgáltak a szállítási útvonalak biztosító objektumaiként és valószínűleg a raktározási feladatok megoldásában is részt vettek. Természetesen az ilyen feladatok ellátását csak fejlett úthálózattal lehetett megoldani, így nagy jelentősége volt a limes-útnak, amely összekötötte a határ mentén az erődrendszert, és a birodalom belseje felé is kapcsolatot biztosított. Az erődítmények (akár római, akár auxiliáris) általában fa-föld védőművekkel készültek.

Amikor a birodalom elérte szélső határait, amin túl gyakorlatilag már nem lehetett tartós hódításokkal számolni, megkezdődött a Limes "megmerevedése". A Flaviusok alatt kiépült a nagy folyók mentén és a közbülső térségekben is egy zárt sáncrendszer az erőd és raktárvárosok kiegészítésére. Ennek alapja kettős árokkal védett cölöpsor volt, a belső oldalán töltéssel. E mögött húzódott a Limes-út. Megkezdődött a (cohors erősségű) erődök mellett a légiós-erődvárosok kialakítása is. Ezek egymástól 50-100 kilométerre létesültek. Közöttük helyezkedtek el a most már köböl épített erődök és kisebb támpontok. így egy flexibilis rendszer alakult ki, amely alkalmas volt az utánpótlás biztosítására éppúgy, mint a betörő ellenséges csoportok megfékezésére.

romaikor_kep



Kr.u. 100-140 között kiépült a Limes információs rendszere is. Kőalapozású fa tornyokat emeltek (kiszolgáló épületekkel), karósánc védelemmel a Limes-vonal mögött. Ezek feladata részben postaállomásként való működés, részben a távíró-hálózat részeként az információk nagysebességű továbbítása volt. A következő időszakban ezek a tornyok kőtornyokká épültek át. Továbbá az esetleges betörő ellenséges csoportok figyelemmel kísérése, a róluk történő információszolgáltatás is ezek segítségével (és a cohors-erődökkel) valósult meg.
A Limes-vonal tovább építése először Anglia északi felében kezdődött. Kr.u. 100 és 140 között kőfal-rendszert építettek ki (Hadrianusés Antoninus-fal). A néhány méter magas és néhol 2 méter széles falat párszáz méterenként kőtornyok tagolták (a Limes többi részéhez hasonló feladattal), széles árok védte. Az egész Limes utolsó nagy korszerűsítésére a Kr.u. 200. években következett be. Ekkor már a közvetlen cél a birodalom védelme. Ezért a védvonalakat úgy alakították át, hogy lehetőleg megállítsa még a nagyobb ellenséges csoportosításokat is (természetesen a határvédő csapatok részvételével).
Amennyiben az erődrendszerek megtámadására (ostromára) került volna sor, úgy lehetővé vált volna a birodalom belső területeiről a gyorsan mozgó haderők felvonulása, ellentámadása. A korábbi védműveket úgy erősítették, hogy a meglévőket további erődelemekkel egészítették ki. így például a németországi felső Limes-szakaszon az árokkal védett sánc és karósor mögé újabb nagyszabású árkot és sáncot alakítottak ki, a kiserődök láncolatát is sűrítve.
Voltak olyan szakaszok (pl. Raetiai-Limes), ahol a megfigyelő tornyokat kötötték össze kőfallal (mint az angliai megoldásnál), természetesen a nagyméretű árok és cölöpsor itt sem hiányzott. Ezek a védvonalak már egy rugalmatlan (stabil) védelemre készültek, tehát gyakorlatilag a nagy erejű, hadseregszintű támadásoknak közvetlenül nem tudtak ellenállni. Az erődítéseket elvégezték néha a szövetséges népek határvidékén is (például talán az úgynevezett Csörsz árka egy része Magyarországon), így részben politikailag jobban magukhoz kötötték őket, részben egy nagyobb támadással szemben biztosabb ütközőzónát kaptak.


Forrás: Dr. Winkler Gusztáv A városerődítés kezdetei (Kr.e. 5000 Kr.e. 1000)