logo

XXIV Sextilis AD

Itáliai városerődítések

A római birodalom és a környező államok területén ugyanúgy, mint a görög kultúra által befolyásolt térségekben, a városok megerődítését a hellenisztikus szabályozásnak megfelelően folytatták, talán csak a külső védőművek tekintetében voltak Itáliában is elmaradások. Ennek oka valószínűleg a helyi háborúk intenzitásának viszonylag alacsony volta, valamint természetesen a fejlett hadmérnöki ismeretek hiánya. Ez utóbbi legfőbb oka talán az, hogy a római állam első néhány száz évében a hódításnak vetette alá stratégiáját, a városok védelmének fejlesztésére kevésbé gondolt. Ilyen, viszonylag egyszerű védőművekkel épülnek az etruszk és a latin városok is, egyébként kisázsiai és görög mintára (gyakori a kőalapozású téglaerődítés).
Gyakorlatilag a várfalak egyszerű vonalvezetéssel, a terep adottságait követve, külsőtornyos megoldásokkal készülnek. A kapukat azonban a görög példákkal ellentétben általában áttekinthető, egyenes átvezetéssel valósítják meg. Ennek is talán a legfőbb oka az, hogy a térség háborúiban általában a nyílt terepen végrehajtott manőverek és csaták döntöttek, az ostromoknak, főként a meglepetésszerű támadásoknak kisebb szerep jutott. így, amikor a rómaiak gyors hódításokba kezdenek, a déli görög városok kivételével általában a városok körül egyszeres, kevéssé tagolt védővonallal találkoznak. Ilyen módon építészetileg újat főként a vonuló hadseregek ideiglenes, vagy állandó táborhelyeinek kialakítása, illetve az elhúzódó ostromok ostromművei jelentenek.


Alesia ostroma (Kr. e. 51)

A köztársasági kor támadó hadműveleteinek jó példája a galliai Alesia ostroma. A római hódítások hatására kitört egy, a gall területek nagy részét átfogó felkelés, melynek vezére Vercingetorix volt. Caesar hosszú, szívós harccal részenként leverte a lázadókat, a fő sereget pedig Gallia közepére szorította. A gall haderő végül is Alesia városába szorult. Az ostromhoz a rómaiaknak 10 légiója, 10000 szövetséges könnyűfegyverzetű harcosa és 2000, főként germán lovasa volt. Az ellenség védőserege mintegy 80000 embert tett ki. A kor talán legnagyobb szabású ostromművelete kezdődött el itt, egy kelta oppidum murus gallicus rendszerű erődítései ellen.
Caesar a város elszigetelésére körülbelül 15 km hosszú ostromvonalat (circumvallatio) állított fel. A vonal hosszát a város kiterjedése és a város melletti megerősített gall tábor méretei indokolták. Az ostromvonal 22 nagyobb erődítményből állt, ezek a különböző légiók és lovascsapatok táborai voltak, a tábori erődítmények építési szabályainak megfelelően (8 légióstábor), valamint a lehetséges kitörési helyeken külön erődökkel. A közöttük lévő térségeket Caesar sáncvonallal kötötte össze. Először széles árkot húzatott, hogy a további építkezéseket a kitörő ellenség ne tudja zavarni.
A fő védvonal mélységében erősen tagolt volt. Először a város felé vastüskékből, csapdákból álló vonalat alakítottak ki. Ez után vizesárok következett, majd ismét csapdák. A fő árok belső oldalába kivágott fák koronáját építették be úgy, hogy a gyökerüket összeillesztették, erősítették. Ez megakadályozta az esetleges támadásnál a sánc elleni rohamot. A sánc tetejére mellvéd került, lőtávolságra pedig belső építésű tornyok (inkább a megfigyelésre).

romaikor_kep



Vercingetorix, még a gyűrű bezárása előtt, kiküldte lovasságát, hogy segítsék a felmentő sereg toborzását. Emiatt, a felmentő sereg ellen a rómaiak további, körülbelül 20 km hosszú védvonalat (contravallatio) építettek ki, mivel egy egyszerre történő kitörés és külső támadás ellen a vonalakat nem lehetett volna tartani. Az egész rendszer kialakításához olyan nagy területű erdőt kellett kivágni, hogy ennek hatása még napjainkban is érezhető.

A kiépített erődvonalak jól vizsgáztak. Igaz, hogy a rómaiak meg sem kísérelték a közvetlen támadást a szintén jól megerősített város ellen. Több kitörési kísérlet után az öregeket, asszonyokat és gyerekeket a védők eltávolították a városból, hogy az élelmiszer tovább tartson. A város és az ostromművek közötti térségen azután ezek jórészt éhen haltak. A gall felmentő csapatok (állítólag 250000 gyalogos, 8000 lovas) beérkezése után három nagy összehangolt támadás volt Caesar állásai ellen kívülről és belülről is. Az utolsó, döntő összecsapásnál az egész római lovasság kitört táborából, és oldalba kapta a nagy tömegekben rohamozó gall gyalogságot.
A gallok visszavonultak, majd néhány nap múlva egész táboruk elvonult, szétszéledt. Hamarosan a város is megadta magát. Az ostrom tanulsága, hogy erős védelem esetén feltétlenül a várak védelmi képességeit megközelítő erődítéseket kell emelni, hogy az ostromló fél teljesen el tudja szigetelni a védőket, és győzni tudjon. Ugyanakkor a rövid építési idő és a szakmai hozzáértés azt is megmutatta, hogy e korszakra már kifejlődött az a komplex harcászati haditechnikai háttér, ami Rómát Európa urává tette.


Forrás: Dr. Winkler Gusztáv A városerődítés kezdetei (Kr.e. 5000 Kr.e. 1000)