logo

XII December AD

Az ostromtechnika fejlődése

A Kr.e. IV. századtól kezdve a gazdasági-technikai fejlődés és erőkoncentráció hatására felgyorsult az ostromeszközök, módszerek fejlődése, és olyan lehetőségek jelentkeztek, amelyek erősen hatottak a várvédelem technikáira is. így a két oldal kölcsönös egymásra hatása miatt rövid időn belül mind a védelem, mind a támadás eszközrendszere elért egy magas szintű csúcspontot.
Az ostromtechnika területén egyrészt az eszközöknél, másrészt a módszereknél érdemes áttekinteni a helyzetet, főként a hellenisztikus és kapcsolódó világban. Az eszközök területén a technikai ismeretek és a mennyiség a meghatározó. E tekintetben mint az ostrom alapvető eszköze, az ostromtorony a leginkább figyelemre méltó. A különböző fogaskerékrendszerek, az áttételek és a megmunkálási módszerek teszik lehetővé a hatalmas, több emelet magas gépezetek belső mozgatását, aminek a kezelő legénység védettsége miatt van jelentősége.
Gyakran a tornyokat az első oldalukon fémlemez borítással látják el, a felső szinten csapóhidat alkalmaznak. A középső emeleteken pedig a kisebb hatótávolsággal bíró, gyalogság elleni lőszerkezeteket helyezik el. Ezt a hatalmas monstrumot működtette (mozgatta előre) több tucat (esetleg százas létszámú) emberből álló személyzet.

Az ostromeszközök másik csoportja a különféle hajítógépek. A korra kialakulnak a nagy hatósugarú, a várostromok célját szolgáló gépek, és a kisebb, gyalogság elleni eszközök. Az ostromgépek már elérik a több száz méteres hatótávolságot, és ide kb. 30 kg tömegű kőgolyót képesek eljuttatni. Ez már elegendő a falak felé akkora mozgási energiát közvetíteni (ilyen távolságból is), hogy az a kőfalak belső oldalából köveket szakítson ki. Ez vezetett többek között a védvonalak mélységének sok száz méterig való kiterjesztéséhez.
Néhány szót érdemel még az ostromok végső szakaszában bevethető eszköz, a faltörő kos. A kosok különböző típusainak fejlődése nem olyan látványos. Igazából a kos védelmében van jelentősebb változás, mivel a védő fél hajító eszközeinek hatásfoka is erősen megnő. Gyakorlatilag ekkor alakul ki véglegesen az az eljárás, hogy először a tornyokat kell semlegesíteni (elsősorban a lőeszközöket), hogy a falakhoz lehessen tolni a többi gépezetet.

romaikor_kep



Az ostromtechnika másik területe az eszközök alkalmazása, a terület előkészítése a rohamra. A korábbi időszakokban is fennálló műszaki csapatok eszközkészlete, tapasztalata valamint a tudományos eredmények emelték magas szintre ezt a tevékenységet is. Az előkészítő műszaki tevékenység két fő területre összpontosult. Az egyik a lőeszközök, ostromtornyok, falbontó és törő gépezeteknek a falak közelébe illetve a falhoz való juttatása, a másik a falak közvetlen rombolása aknák segítségével.
Az erődítéséket övező árokrendszerek miatt az előbbi feladat minden esetben tereprendezést, és töltések kiépítését jelentette. Ha meggondoljuk, hogy általában a feltöltendő árkok 20-30 méter szélesek, 4-5 méter mélyek, akkor beláthatjuk, hogy nagy műszaki hozzáértés kellett ekkora földművek stabil kiépítéséhez. A töltés ugyanis nem deformálódhatott a soktonnás gépek mozgatásának hatására, mert ez meghiúsíthatta az egész műveletet. Azonkívül, a töltéseket több száz méter hosszan, néhány fokos egyenletes lejtéssel kellett megépíteni, mindez ellenséges tevékenység alatt. Ennek a véghezvitelére képzett hadmérnökökre volt szükség, a felmérések és kitűzések pontos elvégzése miatt. A fentiek alapján érthető meg az ostromok több hónapos, esetleg féléves előkészítő szakasza.

Az aknák kialakítása már a közvetlen támadás eszköze. A műszaki alakulatok rendelkeztek azzal az ismeretanyaggal, amelyik szükséges volt a falak statikai képességének megítélésére, továbbá arra, hogy milyen módszerek alkalmazása biztosítja leginkább a művelete végző csoport biztonságát, ugyanakkor a leghatásosabb eredményt váltja ki. Ugyanis az aknák általában úgy működtek, hogy bányászati módszerekkel tárnát hajtottak a falak alá, ezeket szabályosan kiépítették. Arra kellett azonban tekintettel lenni, hogy amennyiben túl stabilra építik a védő faszerkezetet, ennek megsemmisítése nem lesz-e túl nehéz, elérik-e a kívánt hatást. Az akna elkészítése után (ha a védők nem fedezték fel) megtöltötték gyúlékony anyagokkal, majd természetesen szellőzést biztosítva, felgyújtották az egészet. Az akna összeomolva kiválthatta a falszerkezet megsüllyedését is, vagy a keletkezett hőhatás tette tönkre az alapozást, mindkét eset elvezethetett a falszakasz összeomlásához.


Forrás: Dr. Winkler Gusztáv A városerődítés kezdetei (Kr.e. 5000 Kr.e. 1000)