logo

XVII October AD

A hadművészet fejlődése az i. e. I század második felében viselt háborúkban II. rész

A római hadsereg hadjárata Vercingetorix ellen (i. e. 52-ben)

Caesar csapatainak a gall törzsek leigázásakor elkövetett kegyetlenkedései azt eredményezték, hogy egész Közép-Gallia felkelt a rómaiak ellen. A felkelők birtokba vették Cenabumot (Orleanst), a Róma és Gallia közötti kereskedelem központját, a rómaiak fontos katonai támaszpontját. A gallokat Vercingetorix, a tehetséges hadvezér vezette.

Caesar ebben az időben Gallia Cisalpinában tartózkodott. A római erők (13 légió) szétszórtan helyezkedtek el: hat légió (mintegy 25 ezer ember) a Liger és Sequana folyók felső folyása közt a senonok földjén; két légió (körülbelül nyolcezer ember) a treverek földjén; két légió (körülbelül nyolcezer ember) a lingonok földjén; két légió és két cohors Gallia Narbonensis-ben, nyolc cohors pedig Gallia Cisalpinában. Maga Caesar is elszakadt a fő erőktől. Vercingetorix igyekezett megakadályozni a Galliában tartózkodó római légiók egyesülését. Abban reménykedett, hogy a többi gall törzseket is a maga oldalára tudja állítani és egyesített erőkkel támadhatja meg a rómaiak szétszórt erőit.

Caesar a római csapatok egy részét az arvernusok földjének határán vonta össze, és lovasságát széles arcvonalon szétbontakoztatva, váratlanul betört az országukba. Vercingetorix kénytelen volt az arvernusok segítségére sietni. Caesar ezt kihasználta. A támadást félbeszakította, a csapatok feletti parancsnokságot átadta Brutusnak, ő maga pedig nagy erőkkel Vienna felé, a Rhodanus (Rhone) folyóhoz vonult, ahol egyesült a római lovassággal, majd a Rhodanus és a Sohne folyók völgyében tovább nyomult felfelé. A Langari fennsíkon további két légió csatlakozott Caesar osztagához. A rómaiak ezután elfoglalták Cenabumot. A várost kirabolták és felperzselték. A felkelést a Liger partjain rendkívüli kegyetlenséggel törték le. A római légiók hosszas ostrom után bevették Avaricumot és - nem kímélve se a nőket, se a gyermekeket - mintegy 40 ezer embert legyilkoltak.
Ekkorra a felkelés a római csapatoktól északra és délre fekvő területekre is átterjedt. Caesar ebben a helyzetben az egyik alparancsnokát, Labienust négy légióval a parisiusok földjére küldte, maga pedig hat légióval és a lovassággal a déli gallok ellen Gergoviába vonult. Vercingetorix a városhoz vezető út mentén megerődített táborban helyezkedett el. Caesar azt írta, hogy elállt az ostrom gondolatától, mert a város magas hegyen épült és a hozzá vezető utak nehezen járhatók voltak

A római légiók Gergovia alatt megerődített tábort építettek. Caesar csakhamar hírt szerzett arról, hogy tízezer aeduus érkezik Vercingetorix megerősítésére, akik cserbenhagyták a rómaiakat. Ezért két légióját a táborban hagyta, négy légióját pedig, valamint egész lovasságát felvonultatta az aeduusok ellen. A gallok Caesar távollétében rátörtek a táborra. A két római légió csak nagy veszteségek árán tudta a támadást elhárítani. A római erőket a részenkénti megsemmisítés veszélye fenyegette. Caesarnak csak igen drága áron sikerült megakadályoznia, hogy az aeduusok Vercingetorix-hoz csatlakozzanak.

Caesar nem sokkal ezután elhatározta Gergovia ostromát. Kiválás/ tóttá a város védelmének legérzékenyebb pontját és rejtve, nagy erőket vont össze ebben az irányban. A jeladásra a római légiók rohamra indultak, és sikeresen leküzdötték a városhoz vezető megközelítési útvonalakon épített védelmi létesítményeket; sőt egyes légionáriusoknak a város falaira is sikerült felkapaszkodniuk. Vercingetorix ekkor ellenlökést hajlóit végre a rómaiak szárnyaira, és súlyos veszteségeket okozott nekik. A rómaiakat a vereségtől a tartalékban levő 10. légió mentette meg. Ez a légió, majd az ezt váltó 13. légió feltartóztatta az üldöző gallokat, és biztosította a szétvert római csapatok visszavonását a táborba.

Caesar, veresége okait vizsgálva, kijelentette, hogy nem akarta Gergoviát megostromolni, hanem csak tüntetést hajtott végre, amelynek a római hadsereg elvonulását kellett biztosítania. A rómaiak ebben a „tüntetésben” - Caesar kétségtelenül elferdített adatai szerint is - 46 centuriót és mintegy 700 légionáriust vesztettek. Caesar szerint a „lefúvás” jelének nem engedelmeskedő légionáriusok önfejűsége és vakmerősége volt a rómaiak vereségének legfőbb oka. A vereség okaihoz tartozott az is, hogy „az állások és az ellenség számbeli fölénye egyenlőtlenné tették a küzdelmet a rómaiak számára, amellett a szökelléstől is kimerültek, és ezért nehezen tartották magukat az ellenség friss és érintetlen erőivel szemben.”
A rómaiak vereségének valódi oka a roham rossz előkészítése és szervezetlensége volt, amit Vercingetorix hozzáértően kihasznált. A gallok abban a pillanatban méritek szárnycsapást a rómaiakra, amikor azok gyorsított menetben megközelítették (körülbelül egy kilométerre) a rohampontokat. A gall védelmi létesítmények leküzdése felemésztette a rómaiak erejét és azok szervezetlenül kezdtek hozzá a város falainak ostromához.

A gergoviai vereség után a rómaiak kénytelenek voltak visszavonulni. A gallok felkelése általánossá vált. A felkelők Noviodunumban birtokba vették a rómaiak támaszpontját. Labienus csak nehezen vágta át magát Caesarhoz, akinek a légiói már keleti irányba tartottak. A rómaiak a germánok segítségével szétverték a gall lovasságot, és ezzel Vercingetorixet 20 ezer gallal a két folyó között fekvő Alesia erősen megerődített várába kényszerítették. A Róma ellenes mozgalom vezére nem tudott visszatérni az ország belsejébe, amely a római csapatok prédája lett. Vercingetorix a lovasságát a várerőd megsegítéséhez szükséges csapatok toborzására küldte.
A rómaiak 50 ezer légionáriust és tízezer germán lovast összpontosítottak az ostromra. Ezek az erők a várerőddel szemben ellenerődítési vonalat, a várat övező mezők felé pedig - a gall megerősítések ellen, amelyeknek az alesiai helyőrség megerősítésére kellett beérkezniük - 20 km-es külső ellenerődítési vonalat létesítettek. Az összes munkát 40 nap alatt végezték el. Az ostromnál a rómaiak nagy mennyiségű ostromgépet, a város megrohamozására pedig különleges eljárást, „teknősbékát” alkalmaztak. Az ostromlovaknak csak egyszerű gépeik voltak.

A várerőd ostromának kezdete utáni 42. napon az ostromlottak meg erősítésére 50 ezer gall érkezett, akik Alesiától délnyugatra helyezkedtél, el. A várerődtől keletre hegyek emelkedtek, nyugatra síkság terült el A következő napon folyt le ütközet a gall és a római lovasság között amelyben egyik fél se ért el döntő sikert. Az ütközetet követő nap folya mán a rómaiak felkészültek az Alesia elleni támadásra, ugyanakkor a gallok is megtették az előkészületeket a rómaiak külső ellenerődítési vonalának áttörésére.


A harc első etapja: a gallok első éjjeli rohama

A gallok éjjel a Lomus felől mintegy háromkilométeres arcvonalon megrohamozták a római külső ellenerődítési vonalat, de rohamukat viszsza verték.


A harc második etapja: a gallok Alesia helyőrségének kitörési kísérletével együttműködésben végrehajtott második éjjeli rohama és a rómaiak ellenlökése

A gallok a következő éjszaka oszlopukat az Alesiától északra levő Reas-hegyre irányították, majd ezután délkeletről és északról egyidejűleg ismét megrohamozták a rómaiakat. A Reas-hegyen a gallok sikert értek el. Vercingetorix akkor a rómaiak ellenerődítési vonalát ostromolta. Caesar parancsot adott Labienusnak, hogy az arra kijelölt néhány cohors-szal és lovassággal hajtson végre kitörést. Labienus a gallokat megkerülve, a Rabuthenis-pataknál oldalba és hátba támadta a gall rohamoszlopokat, és ezzel eldöntötte a harc sorsát. A gallok visszavonultak, Vercingetorix osztagának kitörése nem sikerült, és az ostromlottak kénytelenek voltak visszatérni a várerődbe.
Caesar most minden erejét és eszközét a várerőd ellen fordította. Alesia helyőrsége ellenállását azonban ez se tudta megtörni. Csak a súlyos élelmiszerhiány kényszerítette megadásra az ostromlottakat. Vercingetorix összegyűjtötte helyőrségét és kijelentette, hogy a várerődöt fel kell adniuk. A minél kedvezőbb békefeltételek biztosítása érdekében Vercingetorixot kiszolgáltatták az ellenségnek. A rómaiak az összes foglyokat rabszolgaságra vetették. Így verték le Alesia falainál a galloknak a római uralom elleni egyik legnagyobb felkelését.
A Galliában élő törzsek nagy része egyesült a rómaiak elleni harcra. A belső ellentétek, a törzsek közti küzdelem és a megvásárolható törzsvezérek árulása azonban meggyengítette a gallok ellenállásának erejét. A gallok összehangolatlan katonai tevékenységének fő oka a szilárd politikai egység hiánya volt.

A római hadsereg a hadszíntéren szerencsésen manőverezett. Az ellenséges erők szétforgácsolása lehetővé tette a légiók összpontosítását. A rómaiak az erőhiányt a harccselekmények gyors végrehajtásával pótolták. Caesar politikája a gall törzsek közötti küzdelem kiélezésére, és a felkelt törzsek erőinek minél teljesebb szétforgácsolására irányult. E politika egyik legfontosabb eredménye Vercingetorix Alesiában történt elszigetelése volt. A rómaiaknak azonban a várerődöt a nagy ostrommunka és viszonylag jó ostromgépeik ellenére sem sikerült bevenniük. Alesia helyőrségét csak az éhség kényszerítette a fegyverletételre.
Alesia ostrománál megmutatkozott a római ostromművészet fölénye.
A római légiók Alesia körül és a segítségére érkezett csapatokkal szemben rövid idő alatt nagy védelmi létesítményeket építettek. A rómaiak sikerét feltétlenül elősegítette a légiók harcászati mozgékonysága, valamint a gallok között bekövetkezett bomlás. Amikor a várerőd megsegítésére küldött csapatok beérkezésének megígért határideje elmúlt és az ostromlottaknak már csak kevés élelmük maradt, Alesiában rendkívül leromlott a hangulat. A gallok egy része meg akarta adni magát, mások ki akartak törni. Ez az elesettség és levertség érezhetően meggyengítette a védők ellenállásának erejét.



Folytatás: A hadművészet fejlődése az i. e. I század második felében viselt háborúkban III. rész