logo

XXI September AD

A hadművészet fejlődése a Parthia elleni háborúkban I. rész

A parthus állam

A parthus állam területe először Asszíria, majd Média, később Perzsia, ezt követően a makedón állam és végül a Seleukidák hellénisztikus állama kebelébe tartozott. Parthia törzsei népesítették be az Iráni hegytömb északkeleti részét és a Kapet-Dagh-hegy északi nyúlványait (a jelenlegi Dél-Turkméniát). A lakosság fő foglalkozása az állattenyésztés volt, beleértve a lovasság létrehozására alapul szolgáló lótenyésztést is. Ezek a törzsek a nemzetségi rend bomlási fokán álltak. A törzsekben a vezető szerepet a törzsi előkelőség vitte. Törzsi szövetségek jöttek létre.

Az i. e. III. század közepén Arsakes és Tiridates törzsvezérek (két testvér) - kihasználva a Seleukidák államának meggyengülését - megszervezték a parthusok makedón-ellenes felkelését, amely a közép-ázsiai nemzetségek függetlenségéért vívott harcának döntő láncszeme volt. A felkelt törzsek felszabadították Parthiát és meghódították Hyrkániát. Miután II. Seleukos békét kötött Egyiptommal, nagy erőket küldött Parthiába, és Tiridatest a Chorasmié határán kóborló nomád törzsekhez való menekülésre kényszerítette. Seleukos hátországában azonban új felkelés tört ki, amelyet Tiridates arra használt fel, hogy a parthusokat támadásba vigye és visszaállítsa saját uralmát Parthiában és Hyrkániában. Tiridates felvette az Arsakes családnevet és i. e. 248-tól 214-ig uralkodott Parthiában. Az állam fővárosa a jelenlegi Ashabadtól délre fekvő Hekatompylos lett.
I. Arsakes utódai közül különösen I. Mithridates (i. e. 160-tól 138-ig uralkodott) emelkedett ki, akinek az uralkodása alatt a parthusok támadást indítottak a Seleukidák birodalma keleti részeinek birtokba vételéért. A parthusok leigázták Irán nagy részét és elfoglalták Mezopotámiát. Parthia lett az egyik legerősebb állam.

A parthusok i. e. 130-ban a Seleukida uralkodóknak az Irán feletti uralmuk visszaállítására irányuló utolsó kísérleteit is visszaverték. Ezt követően az Iránt és Mezopotámia egy részét feldúló sakák ellen kellett küzdeniük. II. Mithridates uralkodása idején (i. e. 123-87) Parthia helyreállította hatalmát és a szomszédok terhére kiterjesztette területeit. A parthus birodalom az i. e. I. század elejére gazdaságilag és politikailag a parthus előkelőségnek alárendelt és általa hosszú időn keresztül kizsákmányolt különböző nemzetségek konglomerátumává változott. A parthus királyság a Kaspi-tengertől és az Amu-Darjától az Indiai-óceánig és a Perzsa-öbölig, valamint az Industól az Eufratesig elterülő óriási földrészt foglalta magában. Róma után ez volt a legerősebb állam. Parthia kiterjedt kereskedelmet folytatott Kínával, Indiával és Rómával.

II. Mithridates (IX. Arsakes) uralkodása idején katonai reformot hajtottak végre. A parthusok szakítottak a hellénisztikus államok hadseregeinek nagy részét kitevő zsoldosok alkalmazásával. Hadseregüket csak Parthia lakóiból, továbbá a Parthia függőségében levő törzsek és nemzetségek osztagaiból töltötték fel. Egész Parthiát meghatározott létszámú katonát kiállítani köteles 18 satrapiára osztották.
A parthusok ereje lovasságukban volt. A parthus lovasság könnyűés nehézlovasságra tagozódott. A nehéz fegyverzetű lovasok a katonát megbízhatóan védő, de mozgásában nem akadályozó fém láncszemekből készült páncélinget viseltek. Páncéllal látták el a lovakat is. A nehézfegyverzetű lovasoknak kopjájuk és kardjuk volt. A könnyű fegyverzetű lovasok kiváló íjjal rendelkeztek. A parthusok nyilai átütötték a római légionáriusok pajzsát. A könnyű lovasosztagokat a tevéken mozgó málhás szállítólépcsők kísérték, amelyek nagy tartalék nyílkészleteket szállítottak.
A parthusok taktikája a következő volt: kiváló lovas íjászaik nyílfelhőbe borították az ellenséget, majd a nehéz lovasság fedezete alatt visszavonultak és a szállítólépcsőnél újra feltöltötték tegezeiket; a nehéz lovasság bekerítette, majd rohammal megsemmisítette a kimerült ellenséget.

A mezopotámiai városokból a parthusok elől futva menekülő római katonák Plutarchos szerint azt bizonygatták, hogy „az üldöző parthusok elöl szinte lehetetlen menekülni. Ugyanakkor a parthhusok a futásban elérhetetlenek. Gyilkos nyilaik repülés közben szinte láthatatlanok és még mielőtt a katona megfigyelhetné, mindenen keresztülfúródnak, ami csak útjukba kerül. A páncélba öltözött lovas fegyvere mindent átszakít, ugyanakkor ő maga kibír bármilyen csapást.” De itt Plutarchos megjegyzi, hogy mindezeket a római katonák mondták és „mint rendesen, félelmetesen felnagyított formában”.
A parthusok a hegyi harcokra alkalmas, jó gyalogsággal rendelkeztek. A parthus hadsereg a sok háborúban gazdag tapasztalatokat szerzett mind a síkságon, mind a hegyek között vívott harcot illetően. A magas harcértékű hadsereggel rendelkező III. Phraates és I. Orodes igyekezett Parthia hatalmát megszilárdítani az Eufrates folyótól keletre leigázott területeken. Többször megkísérelték Arménia meghódítását is.



Folytatás: A hadművészet fejlődése a Parthia elleni háborúkban II. rész